Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1884
Tartalomjegyzék
93 éhség és szomjúság legyen szószólója. S az éhség kevéssel beéri; csak az undornak van sokra szüksége... A kellő fegyelmezés elhanyagolásával itt csak azon testbe-fult szellemek számát nevelnék, kiknél az evés nem táplálkozás csupán, hanem a testiség kéje, embert lealázó érzékiség, melyben bizony, vezetés nélkül, minden egészséges gyermek elmerülne. Az étkes kicsinyeknek, tudjuk, nagyon is könnyen hajlamához színű magát minden evő-alkalom s falánkság. Mutatja ezt valamennyinek mohó készsége az asztalhoz-ülésre; s más felől, ellenszenve a kés, villa, kalán, mint az evést feszélyező eszközök ellen, melyek helyett a feldarabolásra inkább ujjait s fogait szereti használni, s az illő felaprózást nehezen várva, ételét egész darabokban nyelni; testvéreitől a szebb falatot elragadni és végre ha eltelt, az eledellel is szórakozni, tékozolva játszadozni, — mintha csak veleszületett, benső szüksége volna lelkének a rendetlenség, — kivált hol a gyermek a maga szabadjára van eresztve. S hogy azután itt a testi egészséggel s az emberi méltósággal ellenkező étkezésnek az asztali társalgás és egész viselkedés is megfelel, alig kell mondani. Holott minél könnyebben meg szokott a szóbeszéd az asztalnál siklani, annál szükségesebb volna, hogy a hol a család apraja-nagyja együtt ül, a társalgási hang és beszéd kiváltképen fölvétessék a ház műveltségi és fegyelmi rovatába... Az állat mikor eszik, legtöbbnyire hallgat; de föl lehet tenni, hogy ha beszélni tudna, csakis ételéről s gyomráról szólana. Mert ezt teszi az állati- ságára feledkező ember is, — az Ínyenc, nagyevő s rendszerint mindazok, kiknek nevelése többé-kevésbbé hiányos. Viszont, az anyagon túlemelkedő szellem — nem számítva az ételt és gyomrot a szépnek s a művelt társalgásnak tárgyai közé, — azt tartja: ,étel‘ és ,has‘ csak egymásnak valók, hogy éljünk általok. IV. A gyermek egészséges fejlődésére jelentékenyen befoly, továbbá, a tisztaság, — az egyedüli talán az anyai gondozásban, mely körül nem igen esketik túlságba. A tisztaságnak, egészségtani jelentékén túl, kiváló fontosságot kölcsönöz a nevelésben az, hogy erkölcsi cél is van hozzá kötve. Legérezhetöbben ötlik ez föl ellenkezőjén, a tisztátlanságon, mely minél kevésbbé érthető valakinek külsején, annál érthetőbben magyarázza annak belső ziillöttségét. „Nézzétek, — ez a suhanc a pokolban járt!..“ igy kiálta fel a hires arc-ismerő angol tudós, Carlyle, midőn egy zilált külsejű szennyes sikedert meglátott. S csaknem igaza volt. Az elzüllött fiú egyike vala London legsülyedtebb csavargóinak. A külső gyakran csal; a külsőn megtűrt szenny soha. A ki semmibe sem veszi külsejének szennyét, rongyát, elhanyagoltságát, keveset fog hajtani arra is : mit tartanak róla mások. A szemérem s becs-érzet vagy aluvóban még, vagy kialvóban lesz már az
