Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1883
Tartalomjegyzék
7 A böcslelet történelmén három rendszer húzódik végig, melyek mind a dolgok eredetének és lényegének kérdésével foglalkoztak; de mivel a kiinduló pont nem volt helyes, nem voltak képesek kielégítő választ adni, nem tudták a világproblémát megoldani. Ezeket röviden fel fogjuk említeniteszsziik pedig ezt nem magukért a rendszerekért, hanem csak, hogy feltüntessük a rokonságot, mely mind a három között az Isten-eszmét illetőleg létezik. Az egyik a világot isteniti — mate- rialismus; a másik elenyészteti az Istent a világban — pantheismus; a harmadik az „erő“-t isteniti — idealismus. Tehát mindegyiknek van Istene; csakhogy nem a valódi, hanem egészen más, t. i. a mate- rialismusé az anyag, a pantheismusé a természet, és az idealis- musé az „én“, vagy, mivel ezt az embertől nem lehet elvonatkoztatni: maga az ember. Lássuk egyenkint. Mit is tanít a materialismus? Azt, hogy mindennek, a mi létezik, eredete, ősgyökere az anyag; csupán anyag van, s e kívül nincsen semmi. Ezen tétel nagyon régi, hiszen az emberi tévelygések évkönyveinek első lapját materialista eszmék töltik be; s mindjárt akkor támadt ezen tan, midőn az egész mindenséget bölcseletileg kezdték kutatni, midőn azt kérdezték: miből lett a világ? mi az alapja? Anyag! — ez volt a rövid válasz. Ezt tartották a jóniai bölcselők s utánuk az atomisták; a mai kornak csak a rendszeresítése volt fentartva. Később időkben Hobbes, Helvétius, Diderot, d’ Alembert, La Mettrie, Holbach és a „Systeme de la nature“ c. munka foglalkoztak tüzetesebben e tannal; napjainkban pedig majdnem minden természettudós — tisztelet a kivételeknek! — materialista, és mint ilyen vagy egyáltalában nem fogad el Istent, mert, felfogása szerint, nem tud neki helyet adni a mindenségben, — tehát atheista a szó szoros értelmében; vagy a mi gyakoribb, van neki Istene: az anyag, s az ettől elválaszthatatlan erő, vagy az erő tisztán, tehát szintén atheista, s mondjuk rá, hogy — tágabb értelemben. Nem akarok hosszadalmas lenni, azért röviden csak quintessentiáját fogom bemutatni La Mettrie-ben. 0 ezeket tanítja: „Minden szellemi — agyrém ; s a pliysikai élvezet az ember legfőbb célja. Isten létében való hit ép oly alaptalan, mint terméketlen. A világ nem lesz addig boldog, mig az atheismus nem jut uralomra. Az emberi lelket illetőleg a bölcselet csak materialismus lehet. Ezt igazolják a legnagyobb bölcselők s orvosok (ő is az volt) észleletei és tapasztalatai. A ,lélek* üres név, melynek csak úgy van értelme, ha testünk azon részét értjük alatta, mely gondolkodik. Es ez az agy, melynek épen úgy megvannak a maga gondolkodó idegszálai, mint a csontoknak izmaik a járásra. Az ember csak agyának szerkezete által s nevelés folytán válik el az állattól. Különben az ember állat, mint a többi állatok, melyek öt sok tekintetben felülmúlják. Halhatatlanságról szó sem lehet. A lélek
