Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1883
Tartalomjegyzék
69 abban nem hagyja azt. Talán fölismeri később hibáját; (le ez a hiba az ő könyve, az ő rendszere, az ő neve, az ő dicsősége a jelenben, s az istenités koronája a jövőben; azért nem meri, nem tudja visszavonni, hanem inkább mérget hagy müvében az utókornak. Azért, tudják, mit tesz Isten mikor a túlcivilizált népeket meg akarja fenyiteni ? Magát a polgárosodást fordítja rájok csapásul; lelkiismeretlen tudósok zsarnokságának szolgáltatja ki őket okulásukra a következő nemzedékeknek. Megengedi a lángész és a romlás közt azt a vészes egyesülést, mely az áltudás kevélységével nemzedékek, vagy egész nemzetek bukását készíti elő. Egyiptomi sáskák módjára lepik el akkor a földet a romlott szivii, esze-fordult áltudósok, kik a nép közt azt a rémítő sötétséget hozzák létre, melyre a tudomány neki bőszült geniusa csak annál több bizonytalan fénycsíkot vet s azt a gyanús fényt árasztja, mely a villámhoz hasonló, mikor ez nagy vihar közeledtekor az éj sötétjét átszegi. Akkor a gondolatok istenitett királyai, magokat csak úgy a véletlenre bizva, tapogatódznak az általok okozott sötétségben s az őket ujjongva kisérő megvadult tömeget a tudományos haladás nevével teleirt véres zászló alatt vezetik azon tátongó örvény szélére, melynek sötét ölében a szörnyű katasztrófák születnek. Tanulók! Az emberiség nem szerzett, hanem kapott eszközének, az értelemnek segítségével feltartóztathatatlanúl halad előre pályáján, mig el nem éri célját, melyet nem maga tűzött ki magának, hanem a ki azt mondotta: „Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes.“ Ennek az örökösen előbbre haladás utjának csak kis része az emberiség földi pályája. Ezen vannak visszaesések, mert a haladás útja meredek; de a visszaesések mindig csak akkor történnek, mikor egy percre a sátáni „hideg tudás“ és „dőre tagadás“ uralkodik; mert ilyenkor az alap meginogván, a fej okvetetlen megszédül. Azonban az ily percek sincsenek haszon nélkül, sőt szükségesek is; mert ezek tanitgatják az emberiséget arra, hogy nem pusztán a tudományokban való haladás az igazi haladás. Minél messzebb haladnak a tévelygők, annál nagyobbat esnek ilyenkor, s nem a célra vezető úton esvén el, épen azt vesztik el örökre, mit kevély tudásukban áluton kerestek. Bárminő állás jut majd önöknek e hazában, törekedjenek mennél többet tudni, ltogy mennél tisztábban láthassák s lelkiismeretesebben teljesíthessék jövő állásuk kötelességeit; mert csak a jól teljesített kötelesség tudata óvhatja meg lelkűket a csüggedéstől. Törekedjenek tudományosságra, de ne hideg, lelketlen tudásra. Tudományuk legyen eszköze a való igaz megismerésének a jó szerethetésére. Ekkor nem kell félniük, hogy életűk utján az álfény elvakítja s megtéveszti önöket, mert az erkölcs alapján állanak. S ha az erkölcs alapjáról le nem tévednek, akkor még ha földre sújtaná is önöket életük harcában a
