Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1883
Tartalomjegyzék
63 A két felső osztályi 21 működő tag munkálkodásának eredménye, a pályadolgozatokon kivül, 24 elfogadott, részben eredeti, részben fordított szépirodalmi és tanulmány-dolgozat. A munka-buzgalom élesztősére egyes jóltevők s maga a kör is, pályadíjakat, számszerűit hatot, tűztek ki: 1) „Kivántatik a hazai történelemből szabadon választott valamely kimagaslóbb személyiség rövid élet- és jellemrajza, politikai, vagy egyéb irányú hatásának kiemelésével.“ — Jutalma: ngs. Kovncsóczy István prépost-kanonok úr adományából 2 db. cs. arany. — Elnyerte: Csoór Gáspár, VII. o. t. „II. József császár“ c. dolgozatával. — 2) „Kivántatik a hazánkban, II. József uralkodása alatt kifejlett iskolai s irodalmi mozgalmaknak rövid rajza, — pragmatikus előadásban.“ -■ Jutalma: az intézeti igazgató adományából 2 db. cs. arany. — Eredmény nélkül maradt. — 3) A k ö r által kitűzött pályadíjak : a) Szabadon választott tárgyú költői elbeszélésre 1 db. cs. arany. — Elnyerte: Kőncs Boldizsár, VIII. o. t. — b) Szabadon választott tárgyú szépprózai elbeszélésre 1 db. cs. arany. — Elnyerte: C s e r ő Gyula, VIII. o. t. — c) Cicero XIV. Philippikájának fordítására 1 db. cs. arany. — Eredmény nélkül maradt. — d) Demosthenesnek „A koszorúról“ című beszédéből az I—XIV. fej. fordítására 1 db. cs. arany. — Elnyerte: Kármán Zoltán, VIIT. o. t. A szavalásra kitűzött jutalmakért a jobb szavalok a bezáró gyűlésen versenyeztek. Az első jutalmat, a kör 1 db. aranyát, elnyerte: Dutkay Gyula, VIII. o. t.; a másodikat, egy díszkötésű könyvet, Köncs Boldizsár, VIIT. o. t.; a harmadikat, két műlapot, Samassa János, VII. o. t.; a negyediket, egy ez. tallért, Könyves Árpád, VII. o. t. Az ápril 26-án tartott bezáró gyűlést — melynek a titkári jelentés, a pályázatok eredményének kihirdetése, a nyert jutalmaknak az intézeti igazgató által kiosztása és az alelnöki bezáró beszéd voltak tárgyai — a kör elnöke az ifjúsághoz intézett következő szózattal nyitotta meg: Tanulók! Talán emlékeznek még, hogy tavai e helyről, ép ily ünnepies alkalomból, azt törekedtem megmagyarázni, hogy az igazi haladás csak az erkölcsi ség alapján lehetséges, mert eszményünk is erkölcsi, a megtestesült erkölcsiség. Csak az erkölcsi- ség széles, rendíthetetlen alapján jöhet össze ember emberrel, nép néppel úgy, hogy az egész emberiség egy nagy nemes családdá váljék, melyben az egyén csak akkor használ magának igazán, hogyha a köznek szolgál; hol a legkisebb munka, ha megfelel a kapott erőnek, ép oly tiszteletre méltó, mint a legnagyobb; s ki a legnagyobb munkát végezte, nem lehet büszkébb annál, ki a legkisebbet hajthatta végre, mert mindketten csak kötelességet teljesítettek. S ezt az állapotot
