Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1883
Tartalomjegyzék
3 vésbbé. Akár saját hazánkat, akár a külföldet tekintjük, folyton új meg új jelenségekkel találkozunk ; az építészet, szobrászat, festészet, zene versenyezni látszik egymással, mindegyik a legtökéletesebbet akarja a maga nemében nyújtani; mindegyik hódit, és azért közös a sorsuk: egyenlően kedves gyermekei a szépmüvészetek édes anyjának, egyenlően illeti őket az emberek elismerése, tisztelete és hódolata. Avagy nem ezt igazolja-e azon tény, hogy egy egész ország útra kél, hogy lássa a festészet egy-egy újabb remekét, hogy gyönyörrel és elragadtatással bámulja a genius valódi alkotását; hogy a művészet csarnokai nem képesek befogadni amaz óriási tömeget, mely egy sikerült zenemű, vagy színdarab élvezetében részesülni kíván; hogy naponkint emelkednek az építészetnek szebbnél szebb remekei ; hogy alig hangzottak el a magasztalások egy-egy szoborról és máris feszült figyelemmel várja a világ leleplezését egy újabbnak, mely még ma a művész műhelyében teljes befejezése előtt áll ? Szükséges-e még bővebben szó- lanunk a kiállítások különböző nemeiről, hogy meggyőződjünk egyrészt a kiállítók nagy számáról, másrészt azon érdeklődésről, melyet ez irányban általánosan tapasztalunk ? Az ipar és kereskedelem, a tudomány és művészet, egyaránt siet összehordani a legjobbat, hogy tanújelét adja életrevalóságának, hogy lelkesítsen, a művelődést egy lépéssel előbbre vigye; hogy tanítson és gyönyörködtessen. Kifogyhatatlan a mai kor az ezen célra vezető eszközök és módok kitalálásában. Ha a jelen nem nyújt neki elég anyagot, visszamegy a múlt időkből fenmaradt műkincsekre és ezeket állítja korrendben, Ízléssel egymás mellé, feltüntetvén igy egyrészt az illető mesterségek s művészetek állapotát s történeti fejlődését, miáltal nem kis mértékben elősegíti egyúttal helyes felfogását azon kornak, mely azokat létre hozta; másrészt, a mennyiben valódi mübecscsel bírnak, követendő mintaképekként állitván azokat a jelenkor elé, az ízlést nemesíti, tökéletesíti. De fiTrditsunk egyet a képen! Nézzük, vajon megfelel-e ez oldalról is az általános követelményeknek? Nézzük a mai társadalmat, miután az igaz, szép és hasznos körüli fáradozását láttuk: vajon tudományával és művészetével arányt tart-e az élet, még pedig az erkölcsi élet ; s nem tüntet-e föl oly jelenségeket, melyek az eszmei világ egyik tényezőjének elhanyagolását mutatják? Mert valamely kor csak akkor nevezhető igazán műveltnek, ha tudománya az igazat keresi, ha művészete a szépet testesíti meg s ha az ember, a társadalom, az élet az erkölcsi jó kifejezése. Ez volna az igazi eszményi élet, az igaz, szép és jó teljes összhangzásban! Ha figyelemmel kisérjük a napi eseményeket; ha olvassuk a napi lapokat; ha rendkívüli intézkedésekről hallunk itt, ostromállapotról ott, merényletekről a fejedelmi személyek ellen ép úgy, mint az állam legutolsó közege ellen; ha a személy- és vagyonbiztonság a legnagyobb
