Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1883
Tartalomjegyzék
28 hanem csak annyiban, a mennyiben a kereszténység tanaihoz ragaszkodnak, annak fénykörében járnak. De mihelyt attól elszakadnak, mihelyt úgy kezdenek élni, mintha nem is volna Isten, lélek, halhatatlanság; mihelyt az egyedül biztos alapról, a vallás-erkölcsi életről le kezdenek térni s azzal szemben ellenséges állást foglalni: vége a haladásnak, mert ekkor müveltségök már lényegileg pogány alapon áll, s okvetetlenűl a pogány műveltség sorsa várakozik reá. Igazi haladásról, fejlődésről ily körülmények között már nem lehet szó. Lesz haladás; de — visszafelé. Ismét a barbárság elemei fognak a hatalom polcára vergődni, melyek lassan bár, de bizton tönkre fogják a keresztény műveltséget tenni. De talán nem egészen indokolt aggodalmunk ? Nézzük a mai életet közelebbről; nézzük minő szellem az, mely jelen társadalmunkat áthatja; nézzük a mai kor tudományát, művészetét, erkölcsét, politikai és társadalmi életét. Oly örvendetesek-e az itt tapasztalható jelenségek, hogy aggodalmunk talán minden inkább, csak nem indokolt? Fájdalom, sok jel arra mutat, hogy a mai élet nagyon is — Isten nélküli élet! Azon időktől kezdve, midőn a forradalom fölemelte fejét az egyház ellen — „écrasez 1’ infame“ — a kereszténységtől való idegenkedésnek és az ellene tajtékzó gyűlöletnek oly szelleme kapott lábra, mely idővel mindig magasabbra nőtt és tovább terjedt. És mi lett az eredménye? Az, hogy azon körökben, hol ezen keresztényellenes szellem uralkodóvá lett, a vallás-erkölcsi műveltség mindig alább sülyedt, olyannyira, hogy mai nap feloszló félben van. Midőn a múlt században az ál-bölcselők szemeiben gúny tárgya lett a keresztény vallás, ugyanily ledér kigunyoltatás céltáblája lettek az erkölcsi alapelvek is. Oly nemzedék nőtt fel, mely minden izében meg vala romolva ; az erkölcstelenség mint pusztító dögvész terjedt tovább és elgázolt a társadalomban minden erkölcsi magvat. A lökés meg volt adva; a példa hatott. És vájjon most, az ál-liberalismus és ál-huma- nismus befolyása mellett, egészben és átlag véve talán jobbak az erkölcsi állapotok? A nagy városok erkölcsi romlottságát ki nem ismerné ? Hiszen nem régen hangzott fel a főváros tanácstermében a panasz, hogy a terjedő romlottság előtt nem lehet már szemet hunyni. És nem ilyen-e kisebb-nagyobb mérvben vidéki városaink állapota is? Nem terjed-e szemlátomást az erkölcstelenség a társadalom alsóbb osztályaiban is, kiválóan a munkások között, kiknek szivéből a keresztényellenes áram kiölte a hitet ? Romlott emberek mindig voltak és lesznek is; de nagy a különbség arra nézve: mint Ítélt a kereszténység szellemétől áthatott kor az erkölcstelenség, a romlottság dolgában; s mint Ítél a mostani „fölvilägosult“ (?) korszellem a bűn felett. A hol keresztény erkölcsök virítanak, ott nem szépitgetik a bűnt, nem tartják
