Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1883
Tartalomjegyzék
99 nak, — az anyai szeretetlenségnek maga a természet törvénye mond ellent: ellent mond annak is, hogy az anyai szív az átoknak, és ne az áldásnak legyen forrása. Nem lehet tagadni: a szülői lélek nyilvánításai öntudatlanul is képzőleg hatnak s mindörökké első tényezői azon benyomásoknak, melyekből a gyermeki szív legnemesebb vonásai, az erények legszebb virágai fejledeznek. Mivé lenne ez a jómagával is tehetetlen lény az anyai szeretet azon ihletett érzéke nélkül, mely midőn a mai nap szükségeit kitálgatja, már a holnapiakon csiigg, a messze jövendőkön repked... Hóvá lenne a serdülő kisded azon anyai éles látás nélkül, mely a veszélyt ott is megpillantja, hol a hideg ész épen oly kevéssé sejtené meg, mint maga e gondatlan teremtés, a gyermek!.. Eszébe jutnának-e a még oly szellemes szülőnek is azok az ezerféle aprós fogások, eszközök, módok, melyekre az oly változó és gyarló gyermeki természetnek szüksége van, ha a leleményes anyai szeretet mellette nem állna! Mennyi kifelejtés, hiány, félreértés, — jegyzi meg egy nemes gyermekbarát — s mennyi visszás dolog fordulna itt elő: hol nem elég tudni, hanem legtöbbször csak el kell találni, — a mihez egyedül az anyai szív bírhat érzékkel. Csak ez tudhat itt s ez találhat el mindent; csak ez képes megelőzni, kikerülni, helyrehozni, orvosolni mindent. “ II. Hanem a szülői szivén a természet őstörvénye uralkodik, minélfogva a legmélyebb ösztönből ugyan, de ép azért mintegy az öntudatosság részvételén kívül, vagy csak e kivül is, gyakorolja szere- tetének jótékonyságát. Bármily áldottan befolyásolná hát ez a természeti szeretet a gyermeket, elégtelen a nevelés munkájában, hol csak nagyon is tudatos, az elvek zsinórmértékével kijelölt úton juthatni a célhoz. A természeti szeretet is odaadó s talán minden másnál kiáradóbb szeretet; csakhogy épen ezen teljes odaadás és túlára- dozás eltakarását követeli meg a gyermeknevelés, hol annál jótékonyabban hathat szeretetünk, minél kevésbbé. van láthatókép jelen azaz minél éberebb tudatossággal gyakorolja fölötte a higgadt ész a maga uralmát... S a szeretetnek e korlátozása csak újabb áldozata még a szülői szívnek, melynek — tudjuk — mily nehezére, mily fájósán esik meg-megszegni a jó gyermek örömét s elutasítani ostromló esengéseit mindabban, a mi helytelen vagy káros; sőt fenyítékkel is élni ott, a hol az szükséges, noha nagyobb fájdalmába kerül ez olykor magának, mint talán gyermekének. . . Ne is mondjunk azért csak könnyedén gyö ngé- n e k minden gyöngéden elnéző szülőt. A hol maga az anyai szeretet téved, enyhén Ítéljünk ott. Gyakran a legerősebbek meginganak a szív és ész ezen tusájában. Nem egy értelmes atya s anya beismerte már, hogy nem képes gyermekeivel elbánni; s Kant nyíltan bevallja „Felolvasásaiban,“ hogy nevelési elméletét maga gyakorlatban kivinni nem tudná. De mit használ a legjobb nevelők, vagy akár a legjobb nevelés
