Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1882
Tartalomjegyzék
I' bírja. Avagy Yelencze fényének s hanyatlásának története nem függ-e össze Vasco és Columbus útjaival? . . . Két utón özöntének Európába az ázsiai invasiók: a népvándorláskor éjszakkelet felől, s a félhold növekedtével Egyiptomon át a délkeleti és délnyugati végpontokon, Bizancznál és Gibraltárnál. S amint ez utóbbi, Egyiptomon át vezető utat a történelmi tapasztalás fölismerő, azonnal fölvetődött a keleti kérdés. S amint ennek ismeretében a történelem előbbre hatolt, oly mértékben nyert fontosságban a keleti kérdés is. S idő haladtával a történelem mind több adatot nyújtván és észlelvén meg bizonyos körülmény fontosságára nézve: annál inkább hívja föl csodálatunkat valamely lángelme, minél korábban látja be ama körülmény fontosságát, — mert kevesebb tény- s tapasztalásból meríti vala belátását. S ha igy, akkor valóban csodálat illeti meg Leibnitz egyetemes lángeszét, ki már két századdal előbb oly világosan fogta föl Egyiptom jelentőségét a keleti kérdésre nézve, hogy ma, midőn Egyiptomnak Anglia által történt megaláztatása folytán a keleti kérdés uj stádiumba készül lépni, csak a legnagyobb érdekkel lapozhatjuk Leibnitz azonkori emlékiratát az egyiptomi expediczióról. mellyel valóban igazolja bölcselőnk Fischer K u n o ezen tételét: „Mi a szellemeket minden időben látnokivá teszi, semmi más, mint azon mély belátás, mellyel a világ adott helyzetének alaphibáját áttekintik.“ 1) A mondottak tán eléggé megmagyarázzák a jelen közlemény tárgyválasztását. Mert e nagy szellem ez eszméjének bemutatása nemcsak érdekes és tanulságos, de korszerű, s nálunk új is. Mely eszméjével annak foganásától úgyszólván haláláig sem szűnt meg Leibnitz foglalkozni : erre vonatkozó iratai mégis mintegy százharmincz évig lappan- gának a hannoveri könyvtárban, úgy hogy csak 1803-ban lőnek rá tulajdonkép figyelmessé. Azonban a kézirat ügye körüli kérdések ekkor is oly bonyodalmasak valának, hogy csak Leibnitz müveinek 0 n n o Klopp által 1864—66-ban történt kiadásával tekinthető a kérdés megnyugtatólag tisztázottnak. Azonban magának az emlékirat tartalmának és sorsának ismertetését hagyjuk későbbre; lássuk előbb az eszme s terv megérlelődését. * * * Ki azt gondolná, hogy a nagy eszmék véletlen ötletek szüleményei : bizonyára csalódnék. Lehet, hogy egyes esetekben ötletszerűen is jelentkeznek bizonyos eszmék, — ámde ilyenkor is megelőzik őket legalább az alkalmak. Rendesen pedig korszakok érlelik a világra szóló eszmét, s a férfiú, ki annak apostolává s bajnokává szegődik, ha nem egész életét, úgy annak javát áldozza érte. ') Kuno Fischer. Gesell, d. neueren Phil. Heidelb. 1867. II. Bd. Közleményünk első sorban e müvet tartja szemmel. 3
