Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1881
3 V. László, atyja Albert jogán, de választással lett magyar király. Mátyás, II. Ulászló, s II. Lajos szintén választott királyok voltak. A mohácsi vész után az ország jól felfogott ügye kívánta, hogy a királyi szék betöltésénél eddig figyelembe nem vett körültekintéssel kell eljárni. Az izlam világra szóló hatalmának nem volt képes ellenállni a pártokra szakadt ország, melynek egy része az 1505. tartott rákosi országgyűlés értelmében Szapolyait, a másik a német birodalom segélye reményében a Habsburg-ház egyik tagját, II. Lajos Anna testvérének férjét, Ferdinandot választotta királynak. E kettő közül, melyik volt a törvényes király? könnyű meghatározni azon értelemben, amilyenben az 1538. nagyváradi béke mindkettőt elismeri. 6) Bármennyire iparkodjék is valaki bizonyítani, hogy Ferdinand a magyar koronát Frigyes német császár és Corvin Mátyás, majd Miksa és II. Ulászló alatt kötött házassági s örökösödési szerződésnek alapján nyerte el, — a nemzet sohasem ismerte el azt létezőnek vagy kötelezőnek, s mindannyiszor közjoga biztosította szabadságával élt. Állításunk mellett szól a Miksa és II. Ulászló közt 1491, Pozsonyban létrejött szerződés története, mely midőn 1492. év febr. 2. Pestre összehítt országgyűlés elé terjesztetett, a legnagyobb elkeseredést szülte a nemzetben, s a köznemesség Perényi Imre nádor vezérlete alatt határozott ellenállást tanúsított az örökösödést is magában foglaló szerződéssel szemben. 7) Azon gondolat által, hogy a nemzetről a nemzet tudta s beleegyezése nélkül történik rendelkezés, keltett érzelmeket híven visz- szatükrözik e közel egykorú versek: Hungara germanno tradentur sceptra tyranno ? Subditus et Bheno sceptriger Ister érit? Iguibus unda prius, iungentur sidera tends : Jupiter has gentes quam soeiare queas. 8) Különben maga Ferdinand is elismeri egy 1527. év junius 29. az ország rendéihez irt levelében szabad választáson alapuló jogát, midőn igy ir: „In qua quidem diaeta, iám desuper consilio maturaque delibe- ratione praehabita, iuxta arbitrium et beneplacitum Omnipotentis Dei pure, libere et spontanee in verum et legitimum Hungáriáé Regem assumti, electi et publicati fuimus.“ 9) Hasonló világos szavakban nyer megerősítést a következő királyok alatt hozott törvényekben a trónnak választás utján történt betöltése. így az 1572. évi okt. 15. 1. t. c. „Rudolphus Archidux Austriae postulatus ante electusque die 25. Sep- tembris rex Hungáriáé Posonii corouatus est.“ 10) Az 1622: 2. t. c., e) Horváth M.: Briisseli okmánytár. II. 3—17. 11. 7) Istvánfi: VI. könyv. 8) Kovachich: Supl. ad vestig. Com. Ill, 20. 9) Pray: Litterae Proo. Hung. Pars 2. 298. 1. 10) Corpus Juris.
