Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1881
84 II. De hogy ezen állításunk a maga átalánosságában ne mosódjék el, vegyünk szemre korunk betegségének ezer tüneteiből vagy kettőt. S én úgy hiszem, t. h! hogy egyik sem íeltünőbb közöttük annál, hogy h a s o n 1 í t h a 11 a n ú 1 hamarabb élünk ma, mint éltek atyáink. Midőn ma híreinket a villám sebességével küldjük és vesz- szük a föld egyik sarkától másikig; midőn majdnem a mesei hipp- hopp gyorsaságával futhatunk egy huszonnégy óra alatt több országon keresztül; s midőn az itthoni közélet széditően sürgő-forgó mozgalmaiban, kenyér után futó hajszáiban s hecceiben, s bóditó zajában kell életmunkánkat végeznünk, kérdem: lehetséges-e itt a lélek és szív azon belső békéje, háziassága, zavaratlan és következetes kitartása, melyek a testi és szellemi élet fejlesztése- és fejlődéséhez, de legkivált gyermekeink neveléséhez épen oly föltétlenül szükségesek, mint a csend, nyugalom, melegség a madárköltéshez... A mai szülött, már mielőtt világot látna, csak alig kímélhető meg az izgalmas élet hatásaitól. És utóbb, alig tud még lábain megállni, már is a nagy társaságok zajának, utazási kimerüléseknek van gyönge idegzete kitéve. Majd felebb serdülvén, mikor talán a földrajzban sem elég tájékozott még, messze földet bejár, és míg előbb boldogságtól sugárzik vala arca, ha az elé- hajtó fogat a szőllőbe, tanyára, a szomszéd faluba készüle őt vinni: veszve van most reá nézve minden szerényebb napi változás ingere; el sem simuló homlokkal, maga elé veszett tekintettel bámul bele az eléadódó nyájas, de köznapibb jelenetekbe. Az ifjú lelket elszóró s lehangoló élvek ezer neme kínálkozik ma gyermekeinknek. Az utazás könnyűsége és olcsósága; a napi élet minden kényelmei- és kellemeinek egész kis városainkig leterjedése; sok ritka és drága élvezeteknek csekélybe kerülése, — mindezek lehetővé teszik, hogy többet lásson, tapasztaljon s éljen át a mai ifjú ember 25 éves koráig, mint atyja 50-ig. Távol kívánok tartózkodni attól, t. h! hogy a múlt időket a mainak rovására magasztaljam. Túlmenni az élvezetekben a határokon, visszaélni az élettel régenten is csakúgy lehetett; a dolog mindenkor attól függött és függ: mennyit képes az élet az ifjú embernek kínálni; s mennyiben tudja ez magát azzal szemben mérsékleni. És ez az, a mihez — úgy tetszik — kevesebb ma, az ezer arcú csábok mosolygásai közt, ifjainkban az akarat és jellem szilárdsága, mint valaha. Ata- lános tapasztalás, hogy a természet s a törvények által szabott határokon való túlcsapongások ösztöne nagyon el van ifjaink között terjedve. Eléggé ismert a mai felnőttebb ifjúság azon hajlama is, mely a saját életszakma és életcél rövidségével, majdnem kivétel nélkül, mindenkit a politikába, a meddő társulások békóiba, a tüntetésekbe hajt... Majdnem általános jelenség, hogy felsőbb tanuló-ifjuságunk — talán egy némely obiigát politikai eszmét, hazaszeretetei stb. kivéve — semmi magasabb eszméért, tudományért, művészetért s magáért a választott
