Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1880
96 örvényt készítve a tapasztalatlan fiatal embernek, hahogy a szülők óvó tanításai által a példához előkészítve nem vala. Igenis, a családból hozza ide is az ifjú ember úgy a vértet mint az együtt-úszás zubbonyát. A jól vezetett fiatal, a hasonló körökben is, szemlélődő hallga- tagsága s mérséklete által, és főkép az által, hogy az erkölcstelent gyáva cynismussal meg nem mosolyogja, a féktelenkedésben való osztozásának reményét hamar elvághatja és könnyen menekülhet a nem neki való társaságból, mivel viszont ez sem fogja őt magához valónak találni. XII. Különben is, t. szül! az ifjúnak, ki épen azon van, hogy magának már-már polgári állást, tisztes házat, hasznos jövőt alapítson, kell, hogy — munkás otthonát kivéve — mindenünnét elsiessen, mint szokott az, kinek sok a dolga. Bármely társas-öröm is csak csemegéje, ne tápláléka legyen. Értessük meg vele korán, hogy a hasznos tevékenység örömei a legédesebb s legtartósabb örömek; mert abban, a mi jót végeztünk s létrehoztunk, lelkünk erejének kinyomata, maga, belső énünk arcza tükrözik le. Azért, a mint szorgalmunknak több-több müvével látjuk körülvéve magunkat, a szerint emelkedik emberi s polgári értékünk; annál szebben fogunk élni alkotásaink közt. Még az az egyetlen virágtő is, melyet mig kiint fagy és hózivatarok dúlnak vala, ablakunkban fölneveltünk, több örömet szerezhet lelkűnknek, mint egy egész virány, mely nélkülünk pompázik, s melyet azért magunkénak nem is érezhetünk. Az ember életrendjét tekintve alig gondolhatni fontosabbat annál, hogy a munkát napi élményül szokjuk meg. Nehezebb, de jelente- sebb is ez az ifjúra nézve, ki akadémiai nagyobb szabadjára hagyva, rendszerint hajlandóvá lesz az édes-keveset tevésre. De épen azért fog a gondos szülő utána látni, nehogy előbb megszokott munkarendjén réseket engedve magának, a „tanszabadságot,“ a „tanulástól való felszabadulásnak“ legyen hajlandó gondolni, — a mit nálunk egészen szokatlannak aligha mondhatnánk. A toulousei jogakadémiánál, Francziaországban, f. évi marcziusban, azért törülték ki egy tanuló nevét, mivel három elmaradási óráját igazolni képes nem volt. . . Semmi ösztönöm sem mutatkozik reá, hogy hasonlításba bocsátkozzam itten; hanem a tény fölött — mert ez valóban tény — azon egyszerű beismeréssel haladok át, miként aligha nagyon tévedek, állitván, hogy a rendszerető, alaposan képzett s megbízható polgárt és szaktudóst másutt is úgy, s nem különben kellene nevelni. . . Azt sem valami nagyon keresem, hogy mire lehetne itthon az ily szigorral menni; de azt mégis tanulságos lenne számba vennünk: ifjainknak milyen százaléka hoz magasabb tanulmányairól diplomát a házhoz ? . . A kérdés tárva áll előttünk ; csak szemet kell rá nyitni, s meg vagyok győződve, hogy házi és nyilvános nevelésünk végösszege mindennél rábeszélőbb szószólója leszen
