Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1880

89

zelgőn kirajzolt pályát, mely annak szánva van: és a gyermek beleéli magát a rámért jövőbe, azzá lesz, a mire az önzés őt zsákmányűl kitűzte, — tévesztett álláshoz bilincselt emberré. A gyermek szellemi s erkölcsi életének feldulása, értelmi s akarati szabadságának szárnya- szegése ez. . . „Isten mindent jól teremtett — Írja Rousseau, „Emiljében“ —; de az ember kezei között minden elfajul. Kényszeríti földjét, hogy más föld terményeit hozza, s a fát, hogy más fa gyümölcsét teremje. Mindent felforgat, eltorzít; semmit sem akar meghagyni úgy, a hogy a temészet akarta.“

IV. A mit e miatt a szülői önzés pusztít, ugyanaz máskor mint az elfogultság müve áll elő. Elfogultság — nevesebb s jobb módú családainknál a gyermeket, legyen az különben bármire teremve: vagy semmi pályára, vagy legfölebb olyanra nevelni, melyben tű, kalapács, szögmérő stb. a családi név díszére árnyat nem vet, s lesz belőle az, amivé tették, — fogyasztó, semmi más. Holott én nem hiszem, hogy igazságosan kiköthetne velem valaki annak állítása miatt, hogy az olyan ember aztán soha sem eszi a maga által érdemlett falatot; mivel ezt csak a munka által érdemelhetni meg. Garfield egykor, mint favágó, k e- z é v e 1 kezdte szolgálni a társadalmat, és ma — feje az amerikai szabad államoknak, mondhatni, egy világrésznek. S nem dicsőbb-e: kérges tenyérbe érdemelni ki a kormánypálczát, mint a puhára gondozott kékvérű marokba a betevő kenyeret sem? . .

Máskor születésénél s tulajdonainál fogva egyaránt arra lehetne hivatva az ifjú, hogy majdan fontos polgári tiszteket tölcsön be, s talán vezérszerepeket vigyen az államban. A szülő azonban kora- s előkelősége előítéleteinek hódolva, fölserdült gyermekét, a komoly tanulmányok s a gondos jellem- és erkölcsképzés rovására, akkép nevelteti, mintha majdan zenészszé, táncz-, vagy vivómesterré, lóidomitóvá kellene válnia. „Igaz, hogy mindezek ártatlan dolgok lehetnek magokban. Egyik a szív és ízlés nemesítésére, másik a test fejlesztésére s a társas ügyességre vezethet; a mi azonban velők jár: a szenvedély, időtékozlás, anyagi s erkölcsi megpróbáltatások, — mind olyanok, mik a választott pálya föltételt, a munkakedvet és a munkabírást, a szaktanulmányok osztatlan szeretetét s a szakképzettség tökélyét vetik koczkára. No, hanem mi- nálunk mindenre születik az ember! Nem láttunk-e már az agarászat- tól, lóidomitástól stb. az államhajó evezői mellé bevált Cincinnatu- sokat ?

Még végzetesebb talán felsőbb tanulmányait folytató gyermekünkre nézve az a visszásság, mely szerint neveltetésének, ellátásának, élvezeteinek, zsebe tömésének mérveit tekintve, sorsán túli azaz olyan előtérbe toljuk, melyre semmi józanúl alakítható remények a jövőben nem utalhatják őt. A főváros fényes örömei kivált, s a fürdői körutak, külföldi iskolázás, világlátó utaztatások és egyéb hasonlók mind e számla