Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1880
86 fejedelmi embernek mint akár a pórnak. Az emberi élet munka nélkül nem emberi élet: mert csakis munkája szerint tartozlmtik az ember a társadalom valamely osztályába; munka nélkül pedig -— mint Aristoteles megjegyzi — csak az istenekébe, vagy az állatokéba. Az ember hát, a ki semmit sem dolgozik, — semmi; legfölebb rabszolga, mert a szabadság és munka oly elválhatlan viszonyban állanak, hogy a mun- kátlan népek, mintha teremtve sem volnának a szabadságra, nem szabadok soha. Mivel tehát minden emberi szülöttre nézve kell, hogy várjon valami hivatás és határozott kötelesség az életben: komolyan utána kell látni a szülőknek, hogy gyermekük különös hajlamai s képessége iránt idején érdeklődve, ezeket táplálják és irányozzák, többé-kevésbbé sejthető élethivatására szakadatlan befolyásukkal előkészitgessék. Mert habár legtöbbször nehéz, sőt válságos feladat még 16—18 éves ifjaknál is egészen találó szerencsével választani meg a különböző életpályák legmegfelelőbb ágát: annyi bizonyos, hogy ezen választás elhatározó lesz az ifjú életszerencséjére vagy boldogtalanságára, dicsőségére vagy gyalázatára, s az elfoglalt társadalmi állás jótékony vagy káros, diszes, vagy dicstelen betöltésére. Az elhanyagolt pályaválasztás, a tévesztett vagy eljátszott hivatás, — ezek termik az életcsalódások s tévedések folyton gyötrő töviseit, a félrevezetett szellemeket, zilált erkölcsi életet, kárba veszett törekvéseket és reményeket, mi annál méltóbb megsziv- lelésünkre, mert a mint íiatalokból válnak a férfiak, éltesek, családfők, közhivatalt viselő hazapolgárok: belőlök alakúi maga a társadalom is, melynek lehetnek mindenre törvényei, de egy tévesztett élet sebeire gyógyszerei nincsenek. Már is beláthatni azért, t. szülők, miként ezen kérdés a mint legközelebbről érinti az életösvényére készülő ifjúnak szellemi s erkölcsi szabadságát s mind a két jövőjét, épen oly mélyen más részről a családnak és a társadalmi rendnek érdekeit. S épen ezért találtam hasznosnak, hogy a magasabb értelmiségre előkészített ifjúság utolsó azaz hivatási neveléséről beszéljek, s annyival inkább beszéljek, mert mailag, az úgymondott élettanulmányaira — az akadémiákra, egyetemekre stb. — átlépett ifjút nevelési gondjaink alól már rendszerint fölmentjük, s ebben összes nevelésünk áldozatos müvét nem ritkán a szerencse játékára bízzuk. * I. Az ifjú ember szerencsés életjövőjének azaz megfelelő élethivatásra igazodásának szálai összes neveltetése viszonyaiba szolgálnak vissza. Az emberi nevelés műve t. i. ha még oly egyszerűnek tűnik is fel: a maga termékeny egységében, tömérdekszerű tényezők által befolyásolva, sokféle lehet. Módjainak, eszközeinek, czéljainak különbségei mellett ugyanis az idő és tér viszonyainak, valamint a gyermek kü
