Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1880
J 7 úgyszólván, függetlenül is működnek egymástól. Sőt — mint már említettük, — egyazon ideg szétágazó szálacskái, az egyes fibrillák, egymástól szintén elszigetelten, önállólag végzik ténykedéseiket. Az idegnek, hogy működésbe jöjjön, ingerlésre, impulsusra vagyon szüksége. Az ingert vagy a külvilág, vagy a testi szervezet, vagy pedig a lélek különféle állapotai s változásai szolgáltatják az idegnek. A szemeinkbe eső fénysugarak a látás, — a fülbe ható hanghullámok a hallás, — a száj és orr belső hártyáival érintkező tárgyak az Ízlés és szaglás idegeit hozzák ingerlésbe; s ezek által jőnek létre a szili, hang, iz és illat érzékietek Lássunk egy gyakorlati példát közelebbről. Ha ujjúnkat egy tű hegyével érintjük, az érzéklés következőleg megyen végbe. A tűhegy érintése által ingerlésbe jő az ujjhegy felbőrében végződő, számos tapintó idegrostocskák egyike; ez izgatottság villámgyorsan rohan át az idegen annak az agyban gyökerező központi végéig, honnét azt a lélek átveszi, mint érzéklést felfogja, s tudattá emeli. Ha ujjunk végével két tű hegye érintkezik, ebből két tű-szúrás külön érzéklete csak akkor származik, ha a- két tű-hegy két külön idegrostocskát hoz izgatottságba; különben ha a két tű szúrása folytán is csupán egy idegszál jő ingerlésbe, a lélekben is csak egyetlen tűszúrás érzéklete fog létrejönni. Szembetűnőleg bizonyítja ezt a következő érdekes kísérlet. Ha hátunk felbőrének némely helyeit egyszerre 10—15 egy csomóba fogott tűhegygyei hozzuk érintkezésbe, a lélekben még is csak egyetlen tűszúrás érzéklete támad; mert hátunk felbőrében a tapintó idegrostocskák sokkal ritkábban vannak elterjedve, s igy távolabb esnek egymástól, mint egyebütt, úgy annyira, hogy hátunk illető helyein, számosabb egyidejű tűszúrások által is, esetleg, csak egyetlen idegszál jő ingerlésbe, s igy csupán egyetlen tűszúrás érzékletét idézi elő. Külső tagjaink mozgatására az illető idegek többnyire a lélektől nyerik az impulsust. A lélek akaratereje tudniillik, az agy közvetítésével ingerlésbe hozza a mozgató ideget; az inger villámsebesen fut az idegnek a megfelelő izomba ágazó végéhez; ez hasonló gyorsasággal hozza izgatottságba az izmot, mely aztán összehúzódási ereje által a kívánt mozgást véghezviszi. Egyébként a lélek, az akaraton kívül, még egyéb erői, nevezetesen a gondolkodás, képzelődés stb. által is gyakorol ingerlő hatást, és pedig nemcsak a mozgató, hanem az érzéklő idegekre is egyszersmind, miként ezt a tapasztalás számos példákban igazolja. Elénkebb gondolatainkat rendszerint taglejtésekkel kisérjük. Ha valaki bizonyos kedvencz eledelét erősebben maga elé képzeli, egyszerre „úgy a szájában terem az ize, hogy szinte fut a nyála tőle.“ A kísértetekről való heves képzelődés, valóságos „kisértet-látást“ idézhet elő stb. Minél hathatósabb az inger, annál erélyesebb egyszersmind az ideg
