Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1880
j»«vTir I. A LÉLEKTAN KÖRÉBŐL. *) „A tengernél van nagyobb látomány: a csillagos ég. Az égnél is van nagyobb látomány: az emberi lélek“ — mondja Hugo Viktor. Van-e emberi lélek? ... s ha van: mi az emberi lélek az ő természete s mivolta szerint? Két ezredév óta törekszik a bölcselet, az okoskodó emberi ész, a többi nagyfontosságú pliilosophiai kérdések között, ez elméleti tételt is megfejteni, s az emberi lélek valóságos létének és mivoltának megállapítását a liivés teréről a tudás megdönthetien piedestáljára emelni. Messze térnénk czélunktól, ha csak vázlatosan akarnék is ismertetni az ezen elméleti tétel fölött folyt vitákat, s a századok hosszú során át fölmerült számtalan bölcseleti rendszerek és iskolák körében kifejlett okoskodásokat, föltevéseket és állításokat, melyek az emberi lélek léte és mivolta mellett és ellene fölhozattak. Az okoskodó elmélet bizonytalanságának, veszélyes örvényének mellőzésével tehát más, biztosabb útra kívánjuk az olvasót vezetni, melyen az emberi lélek létének és mivoltának nagy jelentőségű kérdését talán hálásabban sikerűi megvilágítanunk s a lehetség szerint megoldanunk. A bölcselkedésnek egyik alapigazsága szerint: minden dolog valóságos léteiének az által adja bizonyságát, hogy cselekszik; e működésének különféleségeiben pedig valóságos tulajdonságait, s e tulajdonságok összeségében saját mivoltát ismerteti meg. Az embernek sokféle ténykedései vannak. Ezek egyik csoportját közönségesen testi működéseknek nevezzük. Ilyenek pl. a lélekzés, a vérkeringés, a tápanyagok feldolgozása, a mozgás, az érzéklés. Ezekre nézve az emberi boncz- és élettan tűrűl-hegyre kimutatják az emberi test ama részeit, úgynevezett szerveit, melyek az illető működéseket véghezviszik. Föltárják a tüdőt, mely a lélekzést eszközli, s melynek segélyével az ismeretes szerveken, a szivén és vércsatornákon (üt- és Mutatvány az Írónak „Lélektani képek“ czimíí, készülőben lévő, terjedelmesebb népszerű munkájából, Szv. 1
