Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1880
17 n. Az élet ismertető jele a tevékenység, a munkásság. Az élet cselekvésben nyilatkozik, s ott, liol élet van, a munkásságnak is szükségkép kell mutatkoznia. Minthogy pedig az élet folyása, kezdetétől végei g, szakadatlan, igen természetes, hogy nyilvánításának, a tevékenységnek is okvetlenül folytonosnak kell lennie. Az emberi élet is szakadatlan folyamata a tevékenységnek, — bölcsőtől a sírig. Az emberi élet kétféle munkásságot tanúsít: a szellemit és az anyagit. Az anyagi munkásságot a test mozgása képezi. A testmozgás kettős feladattal bir. Egyik czélja az, hogy az anyagi, ügy mondott tengéleti (vegetatív) életet fentartsa és fejlesz- sze. E czélra szolgálnak, például, azon mozgások, melyek a tüdőkben a lélekzést, a szívben és véredényekben a vérkeringést, a gyomorban a tápanyagok feldolgozását eszközük. Más részről azonban a testmozgás arra is van hivatva, hogy eszközül szolgáljon a léleknek ama czélok kivitelében, melyek magával a testtel, s ez által közvetve a külvilággal való összeköttetéseiből származnak. A testi mozgásokat tulajdonképen az izmok hajtják végre. De az izmok nem volnának képesek munkálkodni, ha a csontokra nem támaszkodhatnának. A csontok tehát nem csak igen fontos, hanem nélkülözhetetlen segítő eszközei és támasztékai az izmoknak a testi mozgások véghezvitelében. És ép azért kívánatos, hogy mindenekelőtt e csontokkal kössünk közelebbi ösmeretséget. A csontok a fő támoszlopzatot és gerendázatot képezik a test épületében, s természetes összefüggésük szerint egybeállitva a csontvázat (skelet) alkotják. Igaz, hogy a csontváznak csak puszta fölemlít,ése is kevésbbé alkalmas arra, hogy kellemes gondolatokat ébreszszen bennünk, miután a festő képzelet kaszával fegyverezte föl, s ekként a halált jelképezte vele. De e lehangoló benyomás könnyen eloszlik, ha figyelembe vesz- szük, hogy épen a csontváz az, mely nemcsak arra szolgál, hogy az egész organismust fenn- és összetartsa, hanem ez adja meg egyszersmind az emberi test plastikai szépségben s tökéletességben mindenek fölött kiemelkedő formájának alapvonásait, annyira, hogy a csontoknak akár természetellenes egybeilleszkedése, akár tökéletlen alakulása, vagy aránytalansága a szobrászi minta-remeket is szánandó torzalakká változtathatja át. A csontok szilárd állománynyal bírnak. Fő alkatrészük a villam- sav, szénsav és mészföld. Külsejük finom csonthártyával van bevonva. S ámbár a csontok fentartói és hordozói összes érzéklő és mozgató szer3
