Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1878
41 Az előrebocsátottak szerint, úgy látszik, hogy a hő, a fény, a hang és a villamosság csak a mozgás külön nemei avagy nyilatkozásmódjai, s lényegileg egymástól nem különböznek. De az érzés itt némely ellenvetéseket tesz. Lehet-e valóban meggyőződve valaki, hogy a hő és fény között csak a sebesség némi különbsége vagyon, s hogy az érzés, melyet az ember észrevesz, midőn egy csepp olvasztott ólmot újjával érint, vagy midőn virágot szemlél, eredete szerint azonos? Vájjon a hang zengése, a hanghullámok sebessége s a rezgési táv által értelmezhető-e, avagy számot adhatunk-e magunknak azon különbségről, mely a fuvola melódiája és a dob pergése közt vagyon? Ha a fény és villamosság csak különböző mozgások, miért hat át azon mozgás, melyet fénynek nevezünk, oly könnyen az üvegen, mig a villamosság makacsul annak felületén marad; vagy miért verődik az előbbi vissza a fémtükörről, mig az utóbbi elenyészik abban? A szinkép-törés megmutatja-e szorosan a napsugarak különféleségét ? Onnan, hogy a hő mozgást, és viszont, a mozgás hőt idéz elő, egész eldön- tőleg bizonyolható-e , hogy a kettő egy ? Kiemeljük az ellenvetéseket, hogy mérsékeljék azok hevét, kik azt hiszik, hogy már minden tudásnak végére értek. A lelkesültségnek közepette, melyet a világkormányzó erők ezen nagyszerű synthesise méltán előidéz, hasznos megemlékezni, hogy az emberi értelem magát csak a viszonyok felismerésében gyakorolja, s hogy a dolgok tulajdonképi lényege véges elménkre nézve egészen hozzá- férhetlen. Mi a viszonyt átalánosnak veszszük. A legtekintélyesebb természettudósok előtt, kik a hő és mozgás azonosságát elfogadták, az eszmék a mozgásról, mely a hőt képezi, még bizonytalanok; ők azt még mindig úgy tekintik, mint csak egy különnemü mozgást s jövő vizsgálódásokra kell hagyniok, hogy ezt szorosabban meghatározzák. A hő-erőmütani elmélet kiegészítésére érdekes volna megtudnunk , milyen a tömecsek láthatlan mozgása. E tekintetben a tudósok nem tudtak végállapodásra jutni. Némelyek úgy vélekednek, hogy a vezetett hő a testtömecsek mozgásának eredménye; a sugárzó hő a lebtöme- esek rezgő mozgásának eredménye. Mások ellenben a testtömecseket környező lebtömecsek mozgásában keresik a hő szülőokát; a mozgás alakját illetőleg némelyek köralakú mozgást akarnak látni; mások szerint a tömecsek az inga szerint ide-oda mozognak. Ily bizonytalanságok és ingadozások vannak a fény- és egyéb erőkrőli eszmékkel is. — Azonban ezen ellenvetések, a mi következtetéseinket, a világon uralgó erők eredeti egységének támogatására, épen nem döntik meg. Már földünkön láthatjuk azon nagy mozgásokat, melyek annak felületen végbe mennek; figyelemmel kísérhetjük észrevehető átváltozásaikat, s a fény, hő, villamosság s azok sokféle tevékenységének közös forrására visszamehetünk, mely a szervetlen világot szünetlenül ostromolja s a növények és állatok életét föntartja. Ezen közös forrás általános megtekintése zárandja be nyomozásainkat. 6
