Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1878

I.

AZ OPTIMISMUS BÍRÁLATA.

— Bölcselmi értekezés. —

„Omnis natura, in quantum natura est, bonum est. Mala natura dieitur, quae corrupta est. Sed etiam ipsa corrupta, in quantum natura est, bona est; in quantum corrupta est, mala est.“ 8. August. De nat. boni contra Manich. e. 1. & 4.

I. Az Optimismus.

Az ember mindennemű ténykedése, akár végelemzésben akár bizonyos szempontból, bír erkölcsi jelentőséggel. S ha áll ez a testi működésekről, noha gyakran hosszas gondolkodás és széles átpillantás után mutatható ki: annál bízvástabb állítható a szellemi ténykedésekről. A leghidegebb s legszárazabbnak deklarált mathematikai operatiók ép úgy befolynak az erkölcsi ember alakítására, s ép úgy birják az erkölcsi jelentőséget, mint akár maga az erkölcstan. S ennek bizonyítékáért nem kell messzire kalandoznunk: csak gondoljuk meg egyszerűen azt, hogy az ember soha sem szűnik meg hűnek lenni önmagához; s igy ha mibe magát bele éli, rá is nyomja arra énjét ép úgy, mint ahogy ugyanazt fölszívja énjébe s áthasonítja vérévé. Valamint a különféle táplálékokból emberi vér és test képződik a táplálkozás folyamatában, úgy a szellemileg elsajátítottakból is a szellem belvilága alakúi. S ha minden ténykedést gyakorolva készséggé emelhetünk, melynél fogva ama tettet minden alkalommal egyenlő könnyűséggel s biztossággal hajtjuk végre, s ha a készségek összege tanúskodik erőinkről, mely erők miségünkben rejlenek s tettben nyilatkozva lényegünket hozzák nyilvánulásra, ennek pedig kifejezésében tükrözik jellegünk s jellemünk: akkor a készségek összege csakugyan azaz lakása, háza, otthonja szellemünknek, melyet magából sugároz ki a szellem, erőinek gyakorlásakor. Amint az y&og szó a ház érteményéből, melylyel Herodotosnál bír vala, átment a szokás, innen az erkölcs jelentésére: úgy hatványozódik a készség is erénynyé, amennyiben a készség végelemzésben legfőbb ezélunkra irányúi. S amint az erények fokozatosan majd physikaiak, majd psyehi- kaiak, majd ethikaiak: aszerint haladnak az erkölcsi jelentőség felé mindannyi ténykedéseink, úgy hogy éltünk folyamatán belül ténykedéseink sorozatával emberi lényegünket s erkölcsi értékünket rajzoljuk le.

1