Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1878
114 ténete: „Gyula és Irénke szép és jó gyermekek voltak. Karácsonykor Irénke márnájától egy szép bábut, Gyula pedig atyjától lovacskát kapott, és még mindenféle játékszereket is kaptak a karácsonyfán. A gyermekek nagyon örültek. Szépen megköszönték szüleiknek, s azt mondták, hogy azután is jók lesznek.“ Es ugyan igy szolgáltathat tárgyat a képeskönyv madárkája, nyulacskája stb. a nélkül, hogy az erkölcsi vonatkozásokra mindig szükség volna. Elég befolyásoló, kenetes és fejlesztő van abban, mit a kisdedeiben boldog anya édes, meleg szavaiban szivéből elészed. Visszás és céltalan is az ily kicsinyeket száraz erkölcsi oktatásfélékkel táplálni akarni. Nem értik még ők az ilyeseket, s azért hamar unatkozva fordulnak el tőlük. Akadnak azonban célszerű költött beszélykék is, melyeket tapintattal és ritkábban jól használhat az oktató anya. De bármit használjon e célra, soha sem jó az elbeszélést huzamosabban folytatnia, vagy azonnal, egymásután több történetkét is elmondania. Izgatnák, kifárasztanák ezek a kis hallgatókat, s netalán rákapatván őket a mesére, azzá lehetne ez rajok, mi a szenvedélyes regényolvasás a felnőttekre nézve. Szint úgy hasznos lesz attól is óvakodni, nehogy a felötlőbb valószínűtlenségeknél azt találja kérdeni a gyermek: „igaz-e az?“ — mi az igazság iránti bizalmát s hitét rendíthetné meg. Legjobb azért a tündérmesékkel, csudás mondákkal idején visszavonulni. Az élet. a napi eseménykék, a történelem és főleg a bibliai alkalmasb történetkék elég választékkal szolgálhatnak az anyai elbeszéléskékhez. Igen alkalmasak a rövidke verses beszélyek is, melyeknek szövegét, s olykor dallamát is örömmel s haszonnal tanulják a kicsinyek. Különben szeretik ők ugyanazt is többször és ugyanazon szavakkal elmondva hallani, s magok is megkísérlik hasonló szavakkal visz- szaadni. S magától értetik, mily hasznos nekik erre alkalmat nyújtani. A gyermeki szellem élet ezen ébresztgetési nemével egyidejűleg, sőt mindjárt attól fogva, hol a kisded gagyogni kezd, első lelki oktatója is legyen az anya gyermekének. Magasztos küldetésének egyik legszentebb tisztje az, hogy gyermeke szivét, mihelyt az szeretni képes, Isten és emberek felé fordítsa. A szeretet legyen az első kötelék, melylyel őt az éghez s a földhöz csatoljuk. Még mielőtt első gerjedelmeinek együgyüségét elvesztené, kell megizleltetnünk vele a szivhajlandóság édességét azok irányában, a kik őt szeretik. De főleg az anya és atya élesztgessék benne a magok iránti ragaszkodást az által, hogy őket maga körül mindenkinél közelébb, mindenkinél többször és több jótétekben lássa, s legbensőbb sze- retetök melegét mindeneké fölött érezni tanulja. A gyermek, fájdalom, magoktól a szülőktől tanulja meg olykor — senkit sem szeretni... Megesik gyakorta, hogy már korán kérdést tesz a gyermek a dolgok szerzőjéről. És ez leszen az a fenséges alkalom, hol az anya a mindenek Alkotójára mutasson, „ki mennyekben, a csillagok felett lakik, s a ki műveiben mindenütt jelentkezik.“ A napban és holdban, a csillagos égbolton, a virágcsában, az aranyos pillében, a rengő kalászban, a gyümölcsfában,
