Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1878
Ill a böles szeretet annak idején megelőzhető, vagy még csiráikban elfojthatja vala őket. — Megeshetik és megesik az is, hogy gyermeke hibáit fölismerni nem is akarja a szülő. Nem épen ritkaság, teszem, hogy a még csak alig serdülő gyermekek erős hajlamokat árulnak el az alattomosságra, ravaszság- és hazugságra. Az ily lelkek fenekén rendszerint máris egy erős önzés eregeti gyökereit, mely mindenki ellenében érvényesítni törekszik magát. S bámulni kell néha, mennyi ügyességgel képes e kétarcú lelkecske tetőtől talpig fölvértezni magát, és egész éberséggel fölvigyázni, hogy belsejébe ne láthassanak, s kik'? — éppen azok, kik vele jót tenni akarnak. És a szülő, ki a bajt idején fogva javíthatta volna, most inkább takargatni, mint látni szereti már azt és a hasonlókat, melyek nem a gyermektévedések, hanem a jellemhibák rovására esvén már. lealázó természetök szerint — mint mondani szokás — az önbecsé rzet megrenditésével járna gyógyításuk... — Vannak végre hibák, melyeket noha fölismer, javitani nem akar a szülő, — a mi már egyenes árulás a kötelesség s erkölcsiség ellen. A művelt, belá- tásos anya, gyakran, érzi, látja, tudja gyermeke bizonyos hibáit; de végre is jobb szereti a fecsegést eleven eszüségnek, a gúnyolási s megszól ási hajlamot élces elméssógnek, a kíváncsiságot tudvágynak, a pipere- és tetszés vágy at tisztaságszeretetnek s életrevalóságnak, a puhaságot érzékenységnek, a kevélységet önérzetnek hívni, mintáz elkeresztelt hibákat elnyomni és — a mint önaltatólag mondani szokás — a gyermeket ügyetlen szótalanságra, önmagával nem törődésre stb. kárhoztatni. . . Szükség-e mondanom, t. szülői közönség, hogy oly beteg gyermekek fölött állunk itt, kik mellett ott viraszt a megmentésükért epedő anyai szeretet, — csakhogy, a mint mondtuk, majd tehetetlen az, nem ismerve a rejlő bajokat; majd pedig elfogult, mely a külső sebeket sem meri, vagy nem szereti látni, s a jót komolyan akaró bölcs anya módjára azok gyökeres kiégetéséhez nyúlni. Az előbbinek tanulságára, az előfordulóbb gyermekhibák közlésével, következőkben adjuk még a tapasztalás tanácsait A legsűrűbben jelentkezők egyike a gyermeknél az önfejűség, sa kíséretében járó: makacsság, böszú, dac, önhittség, hiúság. Az önfejűség legközelébb látszik állani a serdülő gyermek természetéhez, mert kisebb-na- gyobb fokban majdnem mindeniknél jelentkezik az; elfojtása mégis a kezdődőnek, tálán valamennyi közt legkönnyebb. Az idétlen engedékenység által táplálva azonban, kitéphetlen gyökereket ver, s boldogtalan betegét, mint az útba eső élőfát, örökös sérüléseknek teszi ki. Óvszere: az engedelmesség, — ez a legtöbb gyermeki erények anyja, sőt maga a legfőbb gyermeki erény; melyre azért már a csecsemőt szoktatni, a serdülőt pedig benne a meggondolt, következetes szigor által folyton szükség gyakorolni. Nem kevesbbé gyakori gyermeknél a könnyelműség is, és an-
