Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1878

108

kor lesz legjobb ideje annak is, hogy különben takarékos dicséreteinkből egy-egy meleg szóval megjutalmazzuk őt.

Sokszor el volt már mondva, t. szülők, hogy az első gyermekévek benyomásai s az e korban fölvett szokások legerősebbek és legtartósabbak. A képek, az eszmék, melyeket a serdülő gyermek magába szedett, lesznek lelkének alapvonásai s jellemének bélyegei. S mialatt képzelme és érzelmei mindattól, a mit lát, a mit hall, megtelnek: előkészülnek csendesen lelkében az itélő-képesség s a tettek rugói; s ítéletei, vagy élőitéletei s elhatározásai a fejlődés ezen szakában rendszerint gyorsakká s erősekké fejlenek. Következik azért, hogy a legszigorúbb gonddal választandók meg a háznál a képek, szobrocskák, szobai, vagy udvari eszközök, s mindazok, mikre első éveiben a gyermek tekintetei eshetnek, a mik figyelmét leköthetik, a miken szivének érzései magokat fejleszthetik. Mindent hamarabb feledhet, mindent büntelenebbül profanálhat a szülő házánál, mint azon tiszteletet, melylyel gyermeke érzéseinek tartozik. S annál éberebb figyelmet követel ez, mert a nyilvános erkölcsökben úgyis megvan s mindig megvolt bizonyos foka a corruptiónak, mely ha a családi szentélyig be nem hatolhat is, befolyása mellett mindig nehéz marad a házi erkölcsökben is megóvni a feddhetlenséget.

Hát még ott, hol a kellő anyai figyelem akármi okból sincsen meg.., Nagyon gyakori, hogy a szerencsés nevelés fő alapja, az első jó szoktatás áldozatos gonddal s következetességgel van keresztül vive, — s a serdülő gyermekese most oly szépen fejlődik; napról napra mind több önálló cselekvésben részes immár, de tévedésben is; tanulékonyabb a jóban, de épp’ oly fogékony a roszban. S im, a gyermekéletnek éppen e legfontosabb szakában kezd rendszerint tágulni az anyai gondozás. És miért? Mert kevesebb felügyeletet látszik már a saját lábaira kelt kicsiny kívánni; s mert a korábbi időtöltés szerelmes kis tárgya maga is örömest ki-kifej- lik már az anyai ölből; és mert talán a dédelgetósben kifáradt, vagy a kisebb szülött, által megoszolt anya a nagyobbka nélkül is el-el tud már lenni; végre pedig, gyakran, mert a nevelési szent gondok komoly csendjét a szórakozások, társas mulatozások zaja veri föl a házban ... S hol aztán a kicsinyek ilyenkor akár a zajba vonatnak, akár az útból eltávolíttatnak, idő előtt az ágyba nyomatnak, vajmi szomorú pusztaság s némaság lakozik itt a szilaj zsibajok mellett is; vajmi mély s ijesztő elhallgatása a szívnek, a léleknek s lelkiismeretnek! . . „Hol a testvéred?!“ — ezen megrendítő szókkal vonta kérdőre az Úr az öcscsét földre terítő első emberszülöttet. Nem kérd-e az élvhajhászó szülőtől is hasonlót egykor?

Hogyha a nevelő anya már mintegy saját keblén tenné ki gyermekét a romlásnak, annál nagyobb felelősség terhelné őt, mert oly ösztönről gondoskodók az Alkotó a gyermek javára, mely már maga alkalmas arra, hogy a szülőt ébren tartsa s gyermeke szivéhez vezesse. Mikor a kisded e titokteljes, megszentelt hangokat: anya s atya elsőben ajkára veszi, majd pe-