Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1878
102 egylet elnöke, szint oly hasznos, mint buzgó részvéttel és szép eredménynyel vivő. Mások a rendkívüli tanulmányok (tornászat, zene stb.) gyakorlatánál a felügyeletben; a tanulóknak földképrajzolási, növény- és rovar- gyűjtési, kikészitési, berendezési, s állattömési foglalkozásainál való segéd- kezésben osztozkodának meg. Szeykora Károly t. az alsóbb osztályainkban általa kezelt természet- és vegytani szakmáknak, különösen pedig ugyané körbeli múzeumi készülékeinknek javára, a részére berendezett fa- és fémesztergályozásban foglalá el szabad perceinek részét. Ismét mások nemzeti műveltségűnk általánosb érdekei körül vőnek részt, s különösen előkelő részt, mint elnök, jegyzők s bizottsági tagok, az igazgatóval együtt, Szabó Ignác, dr. Maczke Valér, Horváth Zsigmond és Ma jer Alberik tt. azon hazaíiui ünnep rendezésénél, melyet Eger, nemes fia, Vitkovics Mihály költő, hazafi és magyarságunk lelkes apostola születés-napjának százados fordulóján, m. 1878-ki auguszt. 25-én ült meg, — irodalmi fáradozásukat sem vonva meg attól, ki — noha szerb ősöktűl származva — verejtékével és vagyonával szolgálta nyelvünk és irodalmunk ügyét. Szabó Ignác t. „A Vitkovics-ünnep Egerben, aug. 25-én, 1878-ban" című becses füzetben az ünnepnek s az ünnepelt életének rajzát, az igazgató pedig: „Vitkovics Mihály munkái I. II. köt. Budapest, 1879.“ címmel, ugyanannak hátrahagyott műveit és életét bocsátván közre. Ugyané téren munkásak voltak még Horváth Zsigmond és dr. Maczke Valér tt. mindketten több, megjelent (1. jelen Értesítőnk I —II. cikk.) vagy kéziratban lévő értekezésekben, és — utóbb nevezett — számos lapi közleményekben is foglalkozván. E kívül mindketten folytatták, amaz az intézetnél fenálló meteorológiai figyelések vezetését; emez pedig az érseki jogakademiában magánelőadásait. Annak tudatából végre, miként a közvetlen tapasztalás nem a könyvek, de a könyvtárak tanulságaival érhetnek föl: szakismereteik gyarapítása s általános műveltségi látkörük tágitása végett a kartársak némelyei nagyobb utakra is vállalkoztak. Horváth Zsigmond, ki Szobek Lóránt kartárssal egy év előtt már a Londonban rendezett „physikai készülékek kiállítását“ tekinté meg, közelébb újra, Máj er Alberik és Szabó Ignác tanárokkal együtt, a párizsi nemzetközi tárlaton tanúlmányozá a világipar, művészet s tudomány legújabb alkotásait. Az intézetnek s magának a tanuló-ifjuságnak is érdekében többször kifejezett azon óhajtásunk: vajha a magasabb iskolázásra kevésbbé hivatott növendékek, jó idején, megfelelő pályára vezettetvén, gymnasiuma- inkban a jobb haladás nyűge ne volnának, mind terjedőbb arányban nyer megvalósulást. Azon benső meggyőződés sugalma ezen óhajtásunk, miszerint csak az állam, s a család legvalódibb érdekeinek teszünk szolgálatot akkor, ha nem csupán a szülő óhajtását, hanem gyermekének hajlamait s képességeit is számba véve, mennyiben rajtunk áll, ritkítjuk azon fonák s veszélyes
