Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1877
86 kan a/, eddig ajánlott .szellőztetéstől is idegenkednek, értem a léghuzamot. Mennyi betegséget nem származtatnak a léghuzamból! Egynek hurutja van, vagy rekedt, s okul adja, hogy léghuzamba talált jönni; másnak a foga fáj, vagy képe dagadt fel, s azt mondja, léghuzamba jött; más megint csúzban szenved, s nem egyéb okból, mint hogy valahol léghuzamban állott, ült, feküdt; szóval: mindenféle nyavalyába esik az ember, ha léghuzamba jő. Gyermekségünktől fogva alig hallottunk gyakrabban valamely egészségi óvó szabályt, mint hogy a léghuzamtól őrizkedjünk ; a lég- huzam, főleg a kényesebben neveltek szemében, úgy rémlik, mintegy orgyilkos, mely észrevétlenül befurja magát az emberi tagokba, s kínos fájdalmakat hagy maga után. Innen a léghuzamtól való óvakodás egyik azon kevés életszabályok közöl, melyek már meglehetősen népszerűek lettek, de mely által fájdalom, több kárt okoz mint hasznot, mivel legtöbbeknél a szellőztetés és léghuzam még mindig egyértelmű. Ha a nyílt ablakon és ajtón körösztűl húzódik a lég, félünk hogy megbetegszünk, és azért ellenezzük a szellőztetést. Mit kell tehát gondolnunk ? Talán bizony nem igaz, hogy a léghuzam annyi kárt tesz az egészségben ? Talán csak úgy mondják azt, mert az emberben ellenálhatatlan az ösztön, határozott okát adni minden okozatnak ? Kétségkívül sok bajt hamisan fognak a léghuzamra, de mégis annyit tenne, mint minden tapasztalást kigúnyolni, ha annak nagy és gyakori ártalmát merően el akarnók tagadni. Hogy e látszólagos ellenmondásból kiláboljunk, a szellőztetés, s a léghuzam fogalmával szükség tisztába jönnünk. A szellőztetés szükségelt légváltozás, valamely zárt térben a légmozgás oly sebességével, mely még mint teljes szélcsend tűnik fel, tehát egy másodpercben fél méternél többre nem megy, s mely testünkre egészen egyaránt hat, s azon egyaránt terjed el. A mit pedig léghuzamnak nevezünk, csak bizonyos egyoldalú meghűlése a testnek vagy egyes testrészeknek, mely ugyan gyakorta egyoldalúlag mozgásba jött hidegebb lég által idéztetik elő, mint egy fuvócső állandó fuvása által, de a mely más mód pl. egyoldalú hősugárzás által is származhatik. A mi a léghuzamban ártalmas, az nem a lég, hanem csupán a test hőgazdálkodásának egyoldalú megzavarása, melynek részint helyi következései vannak, részint és főleg a hőelfolyást szabályzó szerveinket (t. i. véredényeinket mozgató idegeinket) hozza rendetlenségbe; de a léggel, mint ilyennel tulajdonképen semmi köze sincsen. Ha a szabadban vagyunk, a lég sokkal nagyobb mozgásban van, mint a léghuzam; mi ott különböző légről, szellőről, szélről, viharról stb. beszélünk, de léghuzamról ritkán, mivel ott minket az egész légáramlat, csakhogy nagyobb sebességgel, s minden oldalról egyaránt körül fog, épen úgy, mint egy jól szellőzött szobában, a szélcsendes légár. Mi által hatnak tehát árt almasan a test oly részleges meghűlései, nevezetesen ha azok hirtelen állnak be? Leginkább a véredényeket mozgató idegeink megzavarása által, melyek a hőkörfolyam nagyságát a bőrben
