Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1877
34 a szobában füttetik, s valamely ablak részleges fölnyitásáról, rövid kivonatban tekintsük meg az eredményeket, melyekre jött Pettenkofer egy tégla falazatú 75 köbméter belterjfi szobában szénsavmérések segélyével tett kísérleteiben. 19 C° hőmérsék-kiilönbség mellett, midőn a szobában 18° meleg és künn 1° hideg volt, ezen szobában egy óra alatt 75 köbméter lég váltakozott, tehát épen annyi, mint a szoba belterje vala. Midőn ugyanazon hőmérsék-különbség s egyenlő körülmények mellett a kályhában élénk tüzet gyujta, s a kürtő felé minden szelepet és ajtót fölnyita, a légváltakozás egy óra alatt 94 köbméterre emelkedett, tehát nem egészen 20 köbméterrel vagy 25 százalékkal. Midőn az ablakokon és ajtókon minden hasadékot, még a kulcslyukakat is erős papírral és csirizzel beragasztá, ugyanazon szobában 19° hőmérsék-különbség mellett egy óra alatt még 54 köbméter lég váltakozott, a légváltozás tehát csak 28 százalékkal esett. Midőn ugyanazon szobában a szénsav fogyatékát kereste az említett tudós a szoba 22° hőmérséke mellett, míg a szabadban 18° volt, a hőmérsék-különbség tehát csak 4°-ra ment, átlag csak 22 köbméter lég váltakozott egy órában. Midőn pedig egy 0-72 négyzetméter területű ablakszárnyat nyita fel, a légváltakozás egy órában 42 köbméterre emelkedett. Ezen eredmények tanulságosak. Látszik, hogy egy 19° hőmérsék-különbség az ajtó és ablakok hasadékainak s repedéseinek leggondosabb beragasztása mellett még nagyobb légváltakozást (54 köbméter) okoz, mint egy ablakszárny kinyitása csak 4° hőmérsék-különbség mellett (42 köbméter). A lobogó tűz s a huzam a kályhában csak 20 köbméternyi emelkedést idézett elő, a mi csak '/3 része az egyetlen egy emberre megkivántató szellőzésnek. Innen az a tanulság vehető, hogy valamely kór- vagy tanterem, melyben számos egyének vannak együtt és csak egy kályha, semmi esetre sem szellőztethető az által, hogy a kályha a helyett, hogy kívül fütetnék, belül-fűtővé tétetik. Ezen gyermekies hiedelem még azon jó időből származik, midőn a szellőztetést inkább minőségileg, mint mennyiségileg tekintették. Látják, hogy a lég a szobából a kályhába húzódik, s gondolják, hogy annak jónak kell lenni, hogy az szellőztetés; de feledik kérdezni, mennyi az, és mennyire volna szükség. Következnék már azon kérdés megfejtése, mit kelljen tenni mindazon esetekben, melyekben a lakó-termek természetes szellőztetése nem elégséges, melyekben a lég szénsav tartalma az azokban tanyázó vagy időző egyének lélekzése s párolgása következtében a fönnebb megállapított arányt (1: 1000) túllépi? Itt sor szerint a különböző szellőztető rendszereket, intézkedéseket s készülékeket kellene leírnom ; ezt azonban elhagyom. De a mi közönséges lakó-termeinkben mesterséges szellőztetésre nincs is igen szükség; ezeket soha sem kell annyira túltömnünk, hogy azokban a
