Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1877
23 Azután a bo nem vont két átellenes föl szilire nagyságukhoz mért pléhvagy bádog-lemezeket ragasztunk. A lemezek közepén mintegy */4 hü- velyknyi lyuk vagyon, melybe valamely egy pár hüvelyk hosszú cső légmentesen beillesztetik, vagy legjobban beleforrasztatik. Ha már a lemezek a szabad fölszinekre föltétettek, akkor azok, széleiken ugyanazon ragadós anyaggal, melylyel a tégla bevonatott, a bevont fölszinekkel légáthatatlanúl összeköttetnek. Az egész készülék most, úgy veszi ki magát, mintegy >/2 hüvelyk átmérőjű cső, mely egy meghatározott fölszin s vastagságú téglatömeg által szakíttatik meg. Ha már az egyik csőbe belefuvok, mig az átellenben fekvő másik cső nyílását valamennyire viz alá merítem, a lég, a mennyit a szabad fölszinre a téglán átfújhatok, az átellenes csőben, minthogy oldalról sehol ki nem mehet, a viz alatt zajjal s buborék alakban fog elmenekedni. Pettenkofer e célra valamely régi épületből igen megkeményedett vakolat darabot szerzett, s azt henger idomúvá faragtatván, úgy bánt el vele, mint mi a téglával, s úgy találta, hogy a vakolat-darabon a lég igen könnyen átfújható. De ezen átmehetőséget a vakolat egészen elveszti, mihelyt a bevo- natlan hagyott két fölszinen, vagy csak az egyiken, vízzel elegendőleg megnedvesittetik. Hasonló viszonyban vagyon a vízhez a tégla, valamint a homok-kő is. A lyukacsokat t. i. melyek különben a lég átmenetét megkönnyítik, a viz elzárja, s oly erősen tömül azokba, hogy lég által azokból ki nem szorítható. Míg különben a lég legcsekélyebb feszültsége elégséges, hogy a száraz anyagon áthasson, a megnedvesitett vakolaton vagy téglán százszorzott erővel sem hajtható át, s hasztalan a legerősebb hívás is a csőbe, hogy csak egyetlen egy légbuborék is előidéztessék. Hanem a viz elpárolgásával a vakolat és tégla a légre nézve megint átjárható lesz. Vastag mész- vagy úgynevezett termésköveknek egészen jelentéktelen légátmehetőségök vagyon, miből azt lehetne következtetni, hogy a téglából emelt fal sokkal szellősebb mint a vastag mész- vagy termés-kövekből emelt. Bizonyos fokig valóban úgy is van az, csakhogy a különbség- nem oly nagy, mint a tégla és terméskő légátmehetősége között. Az építők a legkülönbözőbb anyagdarabok összekötésére a falakban ragasztékúl s a hézagok kitöltésére vakolatot használnak, vagy is egy vegyiteket, mely közönségesen 1 rész oltott mészből s 2 rész homokból készül, s melynek légátmehetőségét, ha már kiszáradt, ismerjük. Már mennyi részben áll valamely fal vakolatból, arról kevés embernek van helyes fogalma. Átlag fölvehetjük, hogy mennél szabálytalanabb idomúak az épületre használt kövek, mennél inkább eltérnek a kocka vagy épszögű idomoktól, annal nagyobb hézagok maradnak föl vakolattal betöltendők; ellenben mennél szabályosabbak a kődarabok, annál vékonyabb leszen az összekötő vakolat. Minthogy már a termésköveket majd soha sem faragják szabálysze- rüleg valamely fal emelésére, azért az ilyen falban a vakolat-kötések min-
