Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1877

21

111.

A háznak a lég irányában hasonló céljai vannak mintaruházatnak; sőt mondhatni, hogy a ház az emberre nézve nem egyéb mint egy neme a ruházatnak. Köpeny és sátor igen közel állanak egymáshoz; a köpeny oly sátor, melyet magunkon hordunk, a sátor oly köpeny, melyben lakunk. A kalap a ruházat teteje, s a födél a ház fövege.

A házban nem különben mint a ruházatban a bennünket környező léggel folytonos közlekedésben vagyunk, de ezen közlekedést szükségleteinknek megfelelőleg kell szabályoznunk. Szükség, hogy valamint a ruházat úgy a ház se zárjon el bennünket egészen a légtől; miért is már előre megkivántatik, hogy az anyagok, melyeket lakásunk építésére fordítunk, a lég, viz, és hő irányában bizonyos fokig hasonlóan viszonyuljanak mint ruhaanyagaink.

Hogy lakóházunk falai között hosszabb ideig némi kényelemmel s egészségünk megromlása nélkül maradhassunk, házunk falainak bizonyos fokig légátbocsátóknak kell lenniök, a mint hogy minden fal át is bocsát bizonyos légmennyiséget. A közönséges vélemény ellent mond ugyan azon állításnak, hogy a falak még inkább átbocsátják a léget mint a ruházat: de könnyen bebizonyítható, hogy ama közönséges vélemény tévedés, melynek alapja nem egyéb, mint a mi érzékeink tompasága a légben előfor- dúló mozgásokra nézve, ha azok elég nagy sebességgel nem birnak, azaz, ha több mint félméternyi sebességök egy másodpercben nincsen. A lég mozgását, melynek sebessége fél méternél egy másodpere alatt kisebb, közvetetlenül egyik érzékünk által sem veszsziik észre, nem érezzük, s ez vezet bennünket azon téves következtetésre, hogy semmi sem mozdul, azonban nem nagyobb joggal, mint ha azt állítanók, hogy a földnek lehetetlen tengelye körül oly sebességgel forognia, mely másodpercenként nagyobb mint 400 méternyi, minthogy nekünk ily roppant sebességről semmi sejtelmünk sincsen. Csak igen későn s igen lassan jutánk azon meggyőződésre, hogy a föld forog a nap körül és nem a nap a föld körül, noha a föld mozgását legkevesebbé sem sejdítjük ; ellenben úgy hisz- szíik, hogy a nap mozgását a föld körül szemeinkkel csalhatatlanúl észre- veszszük. Innen látjuk, hogy van valami, a mi még magasabban áll, a mi még hatalmasabb, mint a mi első érzéki észleleteink, és ez a gondolkodás és vizsgálódás fölött, a tudomány. A tudománynak ugyan legcsekélyebb hatalma sincs a természet fölött, legkevesebbet sem változtathat a természeten, nem adhat neki törvényt, csak a természet törvényeit ismerheti meg. Az által ugyan nem változtat semmit a természet törvényein, de változtat az emberek nézetein, s gyakran egészen ellenkezőre fordítja azokat, miként ellenkezőre fordította a napnak föld körüli forgásáról ezre- dekig uralkodott hajdani nézetét. A tudomány által megállapított nézetek részint közvetetlenül részint közvetve új eszközökkel gazdagítanak minket,