Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1877
13 Ha testein egy részét valamely kelmével befedem, az által megváltoztatom magamon a hőelfolyást, a fönnebb jelzett mind a három utón, a nélkül azonban, hogy egyet is elrekesztenék vagy kizárnék. Nézzük először a sugárzás útját. Ez akadályt szenved, a mennyiben testünk fölszine nem egyenesen a távollevő hidegebb tárgyakra sugároz- hatik ki, hanem legközelebb a födöző kelmére, mely a kisugárzó meleget fölfogja. A hővezetés és sugárzás törvénye szerint a testemből a ruhakel- móbe átsugárzott hőnek tehát a kelmén körösztűl tovább kell sugározni vagy vezettetni, s csak a fölszinre érve, sugározhatik akkor megint tovább a távolabb hidegebb tárgyakra, mintha a meztelen test fölszinéről sugároznék ki. Az öltözék által e szerint a különben mindjárt elsugárzandó meleget testünk fölszine legközvetetlenebb közelében, hosszabb ideig visszatartjuk. Már a legkönnyebb befedésnél észre lehet venni, hogy az lassítja és akadályozza a sugárzást; a legvékonyabb lepel is melegebb, mint annak teljes hiánya. A mi testünk épen úgy viseli magát mint anyánk, a föld. Szélcsendes, derült éjeken a föld sugárzás által annyi hőt veszt el a hideg világtérbe, hogy a lég nedvessége mint harmat vagy olykor dér, avagy jég csapódik le arra, miként valamely meleg szobalóg nedvessége a kívülről kihűlt ablak tábláira; de ha éjen át a föld csak egy felhőlepellel van is födve, soha nem hidegül meg annyira, hogy rajta harmat képződjék. Vannak testek, melyek a hősugarakat el nem nyelve magukon kö- rösztülbocsátják, az úgy nevezett hőátbocsátó testek, milyen például a konyhasó; de mi ilyenekbe nem öltözködünk. A mi ruháink kelméje mind olyan, mely a hősugarakat, melyek valamely oldalról jőnek, elnyeli. Az elnyelt hő, csak miután az egész ruházaton áthatolt, sugározhatik ismét tovább annak fölszinéről, mintha a födözetlen testről sugároznék ki. A hőnek a ruházaton, mint mesterséges testfölszinen való átmenete lényegileg az anyag hővezetési képességétől s tömegétől függ, azaz: az idő és az út hosszától, melyet meg kell tennie, inig a bőr fölszinéről a ruházatnak túlföl- szinóre ér. E szerint fütjük mi testünk egész környezetét egyaránt, s az által megszabadítjuk ideges bőrünket, az azon közvetetlenül végbemenő hirtelen hőváltozásnak fölötte számos, részint terhes, részint ártalmas befolyásaitól. A hő nem marad a ruhákban, hanem folyvást megy körösztűl, csakhogy sebesebben vagy lassabban, s bizonyos fokig fölmelegiti a légréteget is, mely ideges bőrünket a ruházat alatt környezi, s mely, a mint mindjárt látni fogjuk, folytonosan változik, sőt változnia kell, hogy kényelmesen érezzük magunkat. Téli hideg időben a szabadban jól választott öltözékeinkből minden hideg érzése nélkül vesztjük el testünk melegét, és azt a mi ideges bőrünkről egy élet- s érzéketlen ruhadarabba teszszük át, nem is bőrünket, hanem öltözékeinket hagyjuk meghidegűlni, ezeknek kell helyettünk fázni. A mely mértékben növekszik a hővezetés kifelé, mig a hőképzés be
