Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1877
102 mint inkább tudvágyának, melyből a tárgyaknak belsejét is ösmerni kívánja, mely tudvágyát azért szintén szellemi fejlesztésének céljaira lehet a játékszerekben is felhasználni. Eme kandiságából lehet megfejteni azt is, hogy semminek sem tud a gyermek inkább örülni, mint annak, mit az atya, vagy nevelő az ő szeme láttára készít neki, legyen az bár egy egyszerű ostor, vagy vesszőparipa. Mindenek fölötti lesz végre az a játékszer, melyet maga a gyermek talál ki, — föltéve, hogy annak tárgya mind minőségére, mind a játszás irányára nézve megfelelő. Azért, ha a fiúcska két-három zsámolyt összehord s azokat vasúti kocsikká avatva, hogy nagymamájához utazzék, rájok ül; s ha könyvekből házat, templomot, tornyot rak, — az okozott rendetlenség mellett is örömest engedjük azt neki. Egyes játékszerek félretétele is egy időre, jól felhasználható fogás a gyermek kis gazdaságában. Egész fejedelmi boldogság az, melyet az eltett játékszer, két-három hét múlva a lomtárból elővéve, hozni szokott a gyermeknek. Visszaemlékezteti az őt a vele töltött kedves pillanatokra, s kétszeres örömét fogja lelni a régi ismerősben. Azon nem kevésbbé fontos kérdésre végül: k i v e 1 és hogyan játszszék a gyermek '? — legjobb válasz újra: „Anya! te magad légy gyermeked legelső játszótársa, mikor csak teheted.“ Miért ne vegyüljön, alkalmas időben, a korosabb és kivált a legszeretőbb és szeretettebb szülő is kicsinyeinek bujóskáiba, szembekötősdijébe s egyéb játszi mulatságaiba; miért ne örüljön maga is annak, a minek gyermeke úgy örül ... Ne úgy vegyük azonban ezt, mintha a játékban résztvevő szülőnek untalan belé kellene beszélnie gyermeke játékába, és talán azt követelnie, hogy az ő vezetése szerint történjék minden. Játékában maga a gyermek legyen az úr; s a szülő, vagy más felnőtt, hol arra szükség van, csakis segitő és tanácsadó. Annál fontosabb pedig az anyai részvét ott, hol a gyermek játszani nem tud, vagy nem szeret, mire nem ritka az eset. Az ily kicsinyeket mulhatlanúl be kell vezetni a játék örömeibe ; mi az ép gyermeknél rendszerint sükerül, ha előtte az anya, látszatra, csak magának játszik. Utánzó hajlamánál fogva a gyermek is csakhamar meg fogja azt kísérlem, s nem marad kizárva a foglalkozásból, mely annyi örömet és hasznot Ígérhet számára. A kis játszótársak még alkalmasabbak lehetnek a játékkedv fölébresztésére, kik egyébkint is, a legtöbb esetben, bárkinél is kedvesebben látott segédkezük a játékban; miért is részvétük, ha erre mindenként hivatvák, folytonos szem alatt, nem csak megtűrendő, de sőt elémozdí tandó. A játék színtéréül legtöbbször a szoba szolgálván, vajmi fontos dolog, hogy a* kitelhetőleg tiszta, világos, jó levegőjű és portalan legyen ; főként pedig, hogy szakadatlan felügyelet alatt álljon, ne pedig csak arra szolgáljon, hogy a gyermek, alkalmatlanságaival naphosszat el legyen a szülőktől rekesztve. A szabadban játszás, természetesen, hasonlithatlanúl előnyösebb. Itt a szűkebb korlátok megszűnnek; az üde
