Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1876
46 tán: tájék, árnyék, nyomdok, szemöldök, ábrándozás, fohászkodás, alkonyat stb. is táj, árny (Kaz.), nyom, szemöld (Kaz.), ábráid (Szem.), fohász (Dessew. Józs.), alkony (Kaz.—Sánd. réginek tartja) alakot nyert. S bajosan lehetne tagadni, hogy a szórövidítés terén míg egyfelől sok nyűgöt haszonnal takarítanak ki; másrészről gyökér- vagy tő-elvonás által nyelvünkben eladdig nem képviselt számos uj fogalmat hoznak felszínre. így, valamint fényes és fényesség előtt már fény létező fogalom; hasonlóképen az csend, kegy, kecs, kény, mint szintén eA: is (zierde) ékes- s é g-gel (Zierlichkeit) szemben, melyekhez éd (Kaz.) : dulcor (édesség : dulcedo), pir : röthe, üdv : heil (üdvösség: Seligkeit), űr: die leere (üreg: caverna) stb. is bátran csatlakoznak. Hanem, viszont, az is áll, hogy példát, analógiákat nem keresve, s tőt és képzőt gyakran megtámadva, a tisztogatás munkájából, majdnem többször mint nem, a csonkításéba tévednek át. ') S a rövidítés nem ritkán a szó testén belül is hol szerencsével, hol a nélkül történik; így vált: kételkedés-bői kétkedés (Vers.); alkalmatos- és kellemetes-ből alkalmas, kellemes; bizodalom- s győzedelem-ből bizalom, győzelem, — noha megint diadalom-ból diadal (m. viadal. Calep.). Az elvont tők ilyszerű önállósításában nem ritkán azon, régi nyelvünkben sem ismeretlen jelenség áll elő, mely szerint a megrövidült alak más szótani kategóriába esik át, mint a melybe elemei s analógiái szerint különben tartozni látszanék. S nem a szóknak azon átvitelét értjük itt, mely szorosan csak a tőnek tartalmára szorítkozik — mint ezt a zárzár, nyom-nyom, fon-fon (v. fan, a palóczb. annyi is mint: finom gyök-erecs- kék a növény pl. krumpli szárán), ír-ír, ó-ó féle azonos alakú ige- és névszókban látjuk, — hanem mely a képző tartalmán épül. így: undor (Sánd.), ipar, gyönyör, szomor, méltámg (Kaz.) újítóink által megkurtítva elsőben tulajdonságnevekké lőnek avatva ; s viszont : vizsga, áradag (Gyarm.) : exundatio, szörnyeteg (Bar.), ellen, saján : dolor stb. tárgynevekké. Egyébkint elég gyakori e pseudomorphismus példája korábbi üdők- ben is irodalomban s népnyelvben egyaránt, milyen pl. harap : tarlóban, nádban terjedő tűz (harapot gyújtani. Pázm.), dicső (Wagn.): gloria, resz- keteg (u. o.) : tremor — tárgynevek ; s viszont : hézag, üreg (hézag szár: caulis vacuus. Bécs. névt.; a nád hézag, üreg : arundo est cava. Comen.); fodor (Baldi; hajszálai fodrok voltak. Illyés), szer (ha most nem leszek s z é r, ezentúl sem. Orpheus, 397.), szér-szém (Kernen, alj.): szemes, világra termett — tulajdonságnevek. A gyöngébb alakítás körébe tartozott továbbá aszónak helyes- i r á s i, vagy csak euphoniai szabályozása. Ezen réven váltak a korábbi elev: primitív (Dugón.), estvély (Ányos), csermelye (MA.), álorcza (Orczy), leble, fúvóra (Bfv.), mosztony (Sánd.): machina, öltönyeg, i) i) L. főként Verseghit, Sándort, Kazinczyt, Helmeczyt.
