Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1876

á8

regszászi, míg egyfelől a kecs, ür, feled obsoléták felélesztését, Kazinczy dicsvágy-á,t, s egyátalán minden szócsonk itást kárhoztat; másrészről felkiált : „eui non bilem moveat vox irgalmatosság stb.. s végre is a konyák (rováték) uj szó képzése által a neologismus csínyén engedi magát rajt’ kapatni. ') Hogy végre az ósdiság tollharezainak egyik szítóját s támogatóját, Kulcsár Istvánt, s a Kazinczy újítását élesen rostáló nagy újítót, Füredi Vidát (Horváth Endrét), számos másokkal együtt mellőzzük, csak a keszthelyi orthologus-kör (Takács József, Ruszék, Pápay, Zsoldos János, Vidovics Ágost* 2) stb.) egyik tekintélyét, Kisfaludy Sándort kell még valamennyi helyett megszólaltatnunk. „Valakik — u. in. — magyarul írtunk, többnyire mind neologi- sáltunk, annyiból, hogy a régi szavakat uj divatba hoztuk ; a hosszabb szavakat, azon időknek szüleményeit, melyek ... a férjfihajat a hosszú és vastag ezopfban helyzék, eredeti gyökereikre visszavezetvén, megrövidítettük; a megtalált gyökérszavakat másképpen származtattuk és hajtogattuk, mintsem a közszokás cselekszi; a különböző vidékeknek szavaiból az alkal- matossaknak látszottakat közönségessé tettük, s két szóból egyet csináltunk. Mintha gyémántra akadtam volna, úgy megörültem, midőn Kazinczyban legelőször kelleme t, Verseghiben magányt, szom jut, éhet, gúnyt, s magamban dühöt, csendet, lázt találtam.“ 3)

Nem hiányzottak végre íróink között, kik a nyelvújítási küzdelmek tüzében közbenjárókul jelenének meg, és soraikból, mint ilyen, legjótékonyabb hatással gr. T e 1 e k y József; ki azonban, míg a szemben állók szélsőségeit higgadt pártatlansággal megjelölni s kiengesztelni törekszik, azon nyilatkozat által, hogy „a nyelvművelésben a botlás is dicsőséges.“4) hajlamát, sőt bátorítását az újítás javára éreztető. Fordulást jelzőleg jött az orthologismus tűzhelyétől E r c s e y Dániel debreczeni tanár is békítő ,Javallásával,‘ hol többi között írja: „Ideje már, hogy minekutánna mind a két fél eleget beszélt, a per eldűtődjön; mert hogy a diakizálók hyper- orthodoxiája és némely értetlen ujjítók heterodoxiája miá a jó újj szók is elmaradjanak, azt a nyelv, a nemzet java meg nem engedi stb.“ 5) Majd pedig ugyanitt a régi hős, hölgy felélesztését, s az újnak hitt csín, kecs, báj, kilp, kétes stb. szókat helyeselve, némely bölcsészeti műszók alkotásával fejezi be jóakaró közbenjárását. „A metaphysica, úgymond, vagy hagyódjon meg, vagy fordítódjon ,túl a tapasztalási dolgok tudományának/ vagy rövidebben : túl a tapasztalási tudománynak, — e szerónt a szóllás- mód szerént: ,túl a dunai ember stb.“ Figyelemre méltó, az ósdiság

r) L. Dissert, philolog. Pest. 1815.

2) A magy. neologia rostálgottatása. Pest, 1826.

’) Levelek Kuszek-Kazinczyhoz. 1816. II.

■*) Jutalomfelel, a magy. nyelvről. I. Pest. 126. 1.

5) Tud. Gyűjt. 1819. Vili.