Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1876
15 nyert uj képzőt hangrendileg ong- öng-re változtatva, a mag-ongf: egyedül folyó hang, solo a muzsikusoknál; önn-ön^-ös): voealis, össz-ön^(-ös): consonans; muzsikaössz-öV)#: accord neki. S végre fogja magát, a Páriz- pápai-féle tömböm (az olasz tamburo-ból) végét elmetszi, az ong-gul ösz- szeköti, s lesz belőle sz&mj-mgora: flügel, fojt-ongorn: piano, majd csak i-ongora (talán = zeng és -óra) s utoljára, csak magával az idegen orvval, fuv-ora. Ilyképen használ fel képzökül más szókat (tomp-tight: tömpe-szöglet); szóelemeket (kül-ömó : differens hasonlatára köz-Smó: indiffe- rens), és idegen szóvégződéseket (quiet-ancía : ment-ence, kápol-na: imál- na, briga-áa: csopor-áa stb.), úgy hogy nehéz megmondani: korcs szavaival, vagy forgalomba dobott álképzőivel terjesztett-e több romlást a nyelvben. Tőle származnak, vagy terjesztettek el a lag leg, ezekben : pam-lag, gyep-leg: gyep-ágy; al-lag (al, alanti-ból, ezekben : bor-allag : pincze, holt- allag: kripta; később alag, alagút. Tő és képző ugyanazon könnyűséggel rövidülnek, idomulnak, gyúródnak át, hazaiból vagy idegenből, kezei közt fv. ö. t'i'-mályos : serenum, mint homályos; íaf-vár v. iof-várda: salva gvar- dia, bátorságosból; ójal- oncz: cliens, szün-?/ep : vakáció; estély: stil, roto- koly: protokoll stb.). S Barczafalvi még is megtalálta a maga dicsőitöit; *) sőt, mint fentebb érintők, iskoláját is. Másfelől azonban megtorlás nélkül sem maradt példátlan gazdálkodása; — és ő, szerencsére, az utóbbit hallgatta meg. S ha csendben folytatta is ujdon szavainak tenyésztését — mint ezt kiadatlan hagyott „Mathesise,“ s kéziratban forgott szójegyzékei sejtetik — Kazinczynak a „Szigvart“-ra adott erős bírálatát, * 2) valamint Szentgyörgyinek „Mondolat“ 3) című szatíráját, s egyebeknek éles hivatkozásait közel negyven évig (megh. 1828.) némán tűrte, s a nyilvánosság előtt 1792-től4) többé nem jelent meg. Barczafalvi azonban, mint Horác Choerilusa, a helyest is eltalálja néha; s ennek tudhatni be, hogy míg egyfelől minden józanabb rostálta, nevette, — másfelől használta szavait, és pedig, nem ritkán, a helyest mellőzve, s a roszat fogadva el.5) Ily és hasonló nyelvgazdagitási kísérletekben kezdett nyilvánulni a két évtized folyamán mindinkább ébredező értetlen lelkesedés. Az ügynek fő szószóllói s közvetítői, első hírlapjaink s egymást érve keletkezett folyóirataink ,6) nyelvkönyveink, sőt magok szépirodalmi műveink (Dugonics *) L. Dugonics nyilatkozatát Bfv. „költött szavairól.“ Etelka, II. 145. *) Magy. Muzeum, 1788. 178. s) Barczafalvi szava, am. oratio, dietio. 9 „A tudományok magyarul.“ Bartzafalvi Szabó Dáv. Pozs. 1792. 5) így mentek szokásba s vannak fel e napig szavaiból: alap, bel-, kül-város, bőrönd (nála még: bőröndéi, czím, csontváz, esernyő, felület, fuvola (nála még: fúvóra), alag (nála még: allag), ima (n. religio), iromány, közömbös (ma : közönyös), láthatár, lehel (n. leble: aura), mellény, olvasmány, önkénytes, szakma: facultas, szempont, szerep, talaly (ma: talaj), tanoda, tanácsnok, tábornok, tünemény, ujoncz, ügyész, vallomás (n. Confessio), vonal, zongora stb. 6) Milyenek főleg Bessenyei Holmi-ja s Magy. Nézője, a kassai Muzeum, az Orpheus, Helikoni virágok s az erdélyi „Magy. nyelvmivelö társ. munkái“ stb.
