Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1874
10 is egészségtelenek ezen utcák és nedvesek, mivel a nap ritkán hatol beléjök, minek következménye idöröl-idöre igen feltűnően lép előtérbe, különösen ha itt mérges ragály keletkezik, hol azután a halál az emberiséget valóban söpri. Ezen bajok forrása, melyek az emberiséget majd kisebb, majd nagyobb mérvben folytonosan gyötrik, jóllehet fölfedeztetett, mégis minden a régi szerint maradt. Azzál vigasztalódunk, hogy nem mi vagyunk okai, hanem, hogy terhes örökség gyanánt kaptuk a múlandóságtól a középkor ezen örökségét, mely oly súlyosan nehezül reánk, minden kisebb nagyobb városunk felismerteti velünk, s különösen azon lakásokban, hol a szegényebb néposztály összeszorítva együtt lakik. S mivel épen örökség, úgy tovább is száll. Változtatást, vagy javítást vagy lehetetlennek, vagy fölöslegesnek tartunk. A lakás az emberre nézve az, mi a lélekre a test. Tehát az első követelmény, hogy egészséges legyen, s ez legnagyobb részben a benlevö levegő tisztaságától függ. S azért nagy fontosságú, hogy a légzés viszonyait a házi élethez pontosan ismerjük. Azon embereknek, kik a szabad ég alatt foglalkoznak, általában legjobb dolguk van, mivel közönségesen a természet jobban gondoskodik a lég frisitéséröl, mint az eszes ember. Azoknál a légzési folyamat szabályszeresen történik, és ha zavar áll be, az ember magamagát okozhatja, a tüdőnek kiáltás-, sikoltás-, beszédben* megerőltetés-, vagy az izomrendszer megfeszítése-, tehát testi munkábani mértékletlenség-, vagy lég- huzam elleni gyors menés- s futásért. Ezek által a légzési folyamat gyorsíttatik s igen nagy tömeg lég szivatik be, s a tüdő ezen természetellenes tevékenységének természetszerű következménye ismét a mellideg tulfeszitése, vagy túlságos lehűtése a légzési szerveknek a beömlö hideg által. — Mindkét ok alkalmat szolgáltat a gyuladásokra. Szabad légben e tartózkodás azonban csak kevés embernek jut osztályrészül. A legnagyobb rész arra van utalva, hogy életét a szobában töltse, mert igy hozza magával foglalkozása; még azok is, kik nappal szabadban botorkálnak, nyugalomra a födött és zárt helyeket keresik fel. Azonban, ha azon helyeken, melyek az emberiség nagyobb részének állandó tartózkodási helyül szolgálnak, közelebbről körültekintünk, valóban pirulással kell bevallanunk, hogy a természettudományoknak oly sokszorosan magasztalt elterjedése eddig igen csekély, vagy épen semmi hasznot sem hajtott. Mindenütt, még a társadalom legalsóbb rétegeiben is az élet kényelmeire nagy súlyt fektetünk, s ennek többször jobban hódolunk, mint kellene; de épen alakhelyiségek légváltoztatása fontosságáról, egészségünkről, úgy látszik semmi sejtelemmel sem bírunk. Mi először azon következményeket akarjuk vizsgálni, melyeket a lélekzés a házi életre vonatkozólag felállít, azután látni, miképen kell azokat következtetnünk. A légzések száma az embernél közép testalkat szerint percenkint 15, egész 20-at tesz, s ez által a tüdő 0479 egész 0-639 köbláb léget nyer. Ezek folytán az ember 24 óra alatt középszámitás szerint 828 köbláb léget vagy 173 köbláb élenyt szí be. A levegő egész élenye nem marad azonban vissza a tüdőben, hanem csak kis része. Azon levegő, melyet 24 óra alatt kilehelünk, 124 köbláb élenyt még tartalmaz, mindazonáltal ezen levegő, mely már egyszer a tüdőn átment, a belélekzésre kevésbbé alkalmas. Ezen számok egyszersmind alapul szolgálnak a térnek, mely minden embernek szükséges, megmérésére. Ha pl. egy 12 négyzetláb terjedelmű, tehát 1728 köbláb tartalmú szoba 10 embernek szolgál tartózkodási helyül, akkor az egész éleny mennyiség 173/4 óra alatt tökéletesen fölemésztetik, s 3 óra alatt az egész levegő átment a tüdőn. 1000 köbláb tartalmú térben 5 ember ülve kényelmesen dolgozhatik, ezek 1 óra alatt 1727s köbláb s 12 órányi munkaidő alatt 2070 köbláb léget szívnak be, tehát többet, mint a mennyi a szobában foglaltatik. Ezek után könnyen szerezhetünk magunknak fogalmat az egészségi állapotra megkivántató légmennyiségről, s Ítélhetünk azon körülményekről, melyekbe jutunk, ha néhány óra folyásig szűk szobában^ vagy sok emberrel oly tágas teremben vagyunk, hol a légzésre szükséges légváltoztatásról nincs gondoskodva. Azon levegőből, melyet az ember besziv, a benne foglaltató éleny egy része a vérbe megy át, s mégis azon légmennyiség, melyet kilehelünk, közelítőleg egyenlő azzal, melyet beszivtunk; természetesen, most egészen más összeköttetése van. Mig a közönséges légköri levegőnek 10,000 térfogatában 4 térfogat szénsav van, addig azon levegőnek, melyet kilehelünk, 100 térfogatában 4 térfogat szénsav, tehát százszor több, mint a közönséges levegőben. A légzés által azonban nemcsak élenyt fogyasztunk, mely, a tulajdonképi éltető lég, hanem a levegőbe még más légnemeket is keverünk, melyeknek nem hivatásuk, hogy a lélekzést elősegítsék, így tehát a lég zárt térben kettős alapból minden lé- lekzetvételre mindig roszabb s annál alkalmatlanabb lesz a lélekzésre, minél többször ment át a tüdőn. Minden ember egy óra alatt ‘/2 köbláb szénsavnál többet lélekzik ki. Mindenesetre a kellemetlen szag legbiztosabb ismertetője a romlott levegőnek, azonban ez ellen-
