Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1873
12 az epizód, az ékítmény burjánzik bennük; sok phrasis és a föcselekményt nem motiváló epizód a mii becsének csorbitása nélkül törülhető minden nagyobb művéből. A jellemet, a cselekvést gyakran megkapó rhetorikájával, pompás színezésével véli pótolhatni, minek folytán nem egyszer szegi meg bennük azon dönthetlen szabályokat, melyek magában a műfaj fogalmában vannak megállapítva. — Mindez nem enged nála szerves egészet létesülni, és pedig annyival inkább, mivel rendszerint a főcselekvény s a főhős, nemcsak hogy nem uralkodik a mellékes fűlött, hanem gyakran versenyezni sem képes ezzel akár küllői érdek, akár ép Organismus tekintetében. Vörösmartyt inkább bámuljuk, a helyett, hogy fölmelegednénk mellette, mint Aranynál. Gondolatai magasak, nemesek, gyakran magasztosak, fellengök ; benne nagyon sok — óriási lángészre, rendkívüli képzelemre mutató. Irálya bűvös, ragyogó. Mindazáltal inkább csodálunk nála, mintsem el volnánk ragadtatva; kevesebb melegséget találunk, mint diszes rhetorikát; több lelkesült phantasiáf, mint egyszerű, de mély és közvetlen hatást a szivre. Máskép teremté meg Arany' eposzi nagy költeményeit, melyekben az eszmékben és költészetben gazdag tartalom, az erejében és bájában megkapó formával, az uralkodó hős és kidomborodó alapeszme a körülöttük zsibongó dús élettel, a jellemek önmagokkal és a cselek- ménynyel művészi harmóniába olvadnak, minden sor eszmékben tömör rész, mely a másikat viszi; az egész oly művészi alkotás, melyből szerte sugárzik a költészet fénye és melege. Egyébiránt a mondottakból önkényt foly, hogy Vörösmartyt és Aranyt párhuzamosan ismertetni lehet ugyan, de hasonlitani nem. Mert mindkettő legnagyobb a maga nemében; mindkettő valódi lángész, amaz páratlan, emez egyetlen — s két nagy lángész csakis egymásmelleit tűntethető fel, s nem egymásban, hasonlifás által. Mayer Alberik
