Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1871

It) szaporodik öszsze a légben túlságos bőségben, és hogy az alsó légrétegek kevésbbé vannak ózonnal terhelve, mint a felsők, ez legalább igy nyeri magyarázatát: a felületen élegtilhetö szerves anyagok a rothadásnál kifej­lődő gázok — széneny, kéneny, könvilsav — által az ozon szétromboltatik; a kémszerül szolgáló papirt siker nélkül függesztjük fel oly helyiségeken, hol ily légnemek fejlődnek ki, pl. árnyékszékekben, szűk és népes utcákon nagy rothadt szerves testek felett, azért nagy mennyiségű ozon a körlégben sokáig meg nem maradhat, általán véve pedig az ozon rokonsága a többi testekhez a természetgaz- dászatának legnagyobb, de titokszerti jótéteménye lehet. A jeles bázeli természetbúvár Sehönbeintól igen érdekes közleményeket veszünk ama hatásról, melv által a kéksava vért a rendes életműködésekre képtelenné teszi. Tudva van, hogy az állatország élete a lélegzéssel szoros kapcsolatban áll. A lélegzés működésének lényege az égés. Ha a vér a tüdőben sokszerün elágazó erecs- kékben átfoly, ugyanekkor mindenfelől érintkezésbe jő ama léggel, melyet lélegzés által tüdőnkbe szivünk. Eme beszivott légből a vér jelentékeny mennyiségit élenyt vé­szén magába, úgy mondván telíti magát élenynyel. A tüdőből a vér a szívbe árad, s ez mintegy nyomó-szi­vattyú az litereken át az egész testbe elterjeszti azt. Mi­alatt a vér ekként az egész testen átözönlik, élenyét, melyet a tüdőben nyert, a test eléghető részének adja át, ezek pedig az élenynyel egyesülnek vagyis elégnek. A viszcreken a szívbe visszafolyó vér tehát élenyt már nem tartalmaz, s e helyett amaz elégés eredményével vagyis szénsavval vagyon eltelve, melyet, a tüdőbe jutva, azon át kilehel, hogy újból élenynyel terhelve ezt, ismé­telt kőrútján megint a test részeinek szolgáltassa át. Feltűnő azonban, hogy az izomfolyadék, a vér ama különféle anyagai a test összes részeiben, melyek a vér élenye által oly gyorsan elégnek, feltűnő, hogy a test emez eléghető alkatrészei az élő testen kívül a küllég hatása alatt eme gyors elégésnek e g y á t a- lán nincsenek kitéve; jóllehet elmállás következ­tében idővel ezek is felosztanak. A vérben tehát szükség-kép egy oly oknak, oly té­nyezőnek kell rejleni, mely a hatályosabb elégést eszközli, s az élenynek a test eléghető alkatrészeire gyakorolt gyorsabb hatását előmozdítja. Ismerünk már számos ölj' anyagot, melyek az élenyre ilyetén hatású befolyást gyakorolnak, melyek a közönséges vegyileg tétlen élenyt vegyileg tevé­keny, felizgatott, sarkított, vagy, mint kifejezni szokták, ozonositott élenynyé változtatják. A finom porrá tört fémes éreny, az úgynevezett érenykorom (Platinschwarz) igen nagy fokban bir azon tulajdonnal, hogy az élenyt ozonositja ; erről meggyő­ződni igen könnyű; a borszesz ugyanis közönséges hö- mérsékli légnek kitéve, az élenynyel nem egyesül s nem ég el. Ha azonban érenykoromra egy kevés borszeszt csö- pögtetlink, ez oly gyors elégésnek indul, hogy az e köz­ben kifejlett hő folytán az érenykorom izzó állapotba jő. Mindazon anyagok, melyek az élenyt ozonositaní képesek, közös ellenhatásuk által tűnnek ki. — Ha az ily anyag élenygazdag testtel jő érintkezésbe, melyet közönségesen könfélélegnek (Hydrogenhyperoxyd) nevezünk, ez utóbbi felbomlik s az éleny szabaddá le­szen; ha a vizben feloldott könfeléleghez egy kevés éreuykormot adunk, a légfejlés rohamosan történik, s a kifejlett lég tiszta éleny. Eme tulajdonnal t. i. az éleny ozonositásával, mely az érenykoromban oly nagy mérvben megvan, egyszers­mind a vér is bir, s valamint az érenykorom, úgy a vér is a könfelélegböl élenyt fejt ki, melynek következtében a kifejlett föléleggel kevert vért csaknem teljesen vilá­gosvörös habbá változtatja. Ha azonban a vérbe kevés mennyiségű kéksavat keverünk, a vér azonnal elveszti ama képességet, hogy a könfeléleget felbontsa; a kék­savval kevert vér a könfelélegböl egyáltalán semmi léget sem fejt ki. Ennélfogva igen valószínű ama vélet, hogy a kék­sav mérges hatása abban rejlik, miszerint a vérrészecs­kéket képtelenné teszi az éleny felvételére s tényleges vegyi működésre; tehát a légzést, az állati élet eme főfel­tételét, lehetetleníti. És valóban a kéksav által megmér­gezett állatok vére épen úgy, mint a megfojtottaké, élenyt egyátalán nem tartalmaz; a kéksav általi mérge­zés ismerjegyei a megfojtáséval lényeges pontjaikban teljesen megegyeznek, s a légzés mesterséges föntartása által a lcéksavvali mérgezés ölő hatása elhárítható, miként ezt Prey er 1868-ban kimutatta. Ezután egyszerű tény az: a tárgy ezen ágáról még fölötte keveset tudunk, minélfogva sokkal szerényebb szerepet fogunk játszani, ha a helyett, hogy találólag hozzávetegetünk, törekvésünket odairányoznók, hogy a homályt, mely borítja, a tudósok igyekezzenek oszlatni s e talányt megfejteni. Források: Marbach Physikalisches Lexikon 5. k. 101— 121. Poggendorf Ami. 4. 531 I. Ausland 1867. Der Erdball. Dr. Zimmermaim. Berlin. 1855. 1. k. 290 I. Westermans Must. d. Monatshefte. April 1868. 61—68 lap. A vegytan elemei. Nendtvieh Károly. Pest. 1865. Jahrbuch der Erfindun­gen. Leipzig. 1869. Utasítás meteor, észleletekre. Pest. 1861. HORVÁTH ZSIGMOND.

Next

/
Oldalképek
Tartalom