Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1865
lm itt az ifjak, azon hü juhocskák Kiket vezettél annyi gond között, A tudományok szentelt mezején át, Melyet verejték-harmat öntözött, Könyeznek édes Juhászuk felett: Bölcs és jó Pásztorunk, Isten veled! Szülőfölded fájlalja távozásod, Mely büszke volt rá, hogy keblén valál, Áldó kezedről szállnak rá áldások, Melyhez hasonlót vájjon hol talál!? Mindnyájan érzik mennyit vesztenek, Midőn elhagysz minket, Isten veled! Nem látod a múzsák is mint kesergnek? Ének, zene, s költészet mint sirat! Hisz ápoló karodban növekedtek S virultak, enyhe védszárnyad alatt; Máskor vig ajkok most busán rebeg: Htí védőnk s ápolónk, Isten veled! S mi ad kárpótlást ennyi veszteségért ? Ki vigasztal meg annyi bús szivet? A melyeket tán egyedül csak az ért, Ki Téged hozzánk hasonlón szeret, Mi megőrizzük hűn emlékedet, Mely itt marad, mindig! Isten veled. Félre hát minden fájdalommal, könynyel; Hisz vigasztalhat ama gondolat, Hogy a nap mennél magasabbra lép fel, Annál több s fényesb kegysugarat ad . . . Oh itt marad, velünk marad kegyed! Bár távozol! Isten . . . Isten veled! S. L.
