Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1864
De hát e kiskör kétkeze áld-e csak? Vagy tán Egernek nyújt szived életet? S a fájdalomnak anyja e hon Mostohaként fogadott fiának ?... Némulj el ajkunk, gyenge szavad kihal, Hol millióknak lelke imára gyúl: Míg eltakart szivökbe meg, meg Lobban a hála kihullt szikrája. Lángokba csapj át képzeletünk heve, S a múlt födetlen romjain andalogj Föl föl lobogva mint varázsfény A letiport örömök hazáján !!! Ki áll a múltak gvászaiban elénk? Ki a jelennek nagy zivatarja közt Törhetlen lelke lánghevével r Eletet adva s reményt teremtve. Mint ég leszállóit angyala jött közénk Ott állt a sírnál, hol miliők szive Vérzett — lelkén nehéz sebekkel Megnem inogva erős hitében —
/
