Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1864

az, ki némán nézhet a napf'elé Midőn sugárát látja a völgyeken Körűllebegni ápolólag

Könyeiben epedő virágit.?!

Ki az, kit átnem rezg a szivélete Midőn az éjnek vad zivatarja közt

Szelíd mosolyban leng a holdfény A kijelelt utat átderengve ?!...

Ily nap ragyog főn drága hazánk egén; Ily hold világít boldog Eger reád..

Ki bámuland, ha dalba tör ki Lelkesedett fiaid szerelme!..

Hideg dicsőség fénye ragyogja át A csábos élet ferde irányzatát,

S e sok csalékony fénysugárnál

Reszket a kéz az ecset vonásán.