Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1864
4 tői örökös üldözéseinek, zaklatásainak. Fenesy György, ki a török uralom végső idejében 1687—1699-ig volt Eger püspöke, mint egyszersmind kér. sz. Jánosról címzett jászói prépost, Jászóvárott tartózkodott. II. Ez alatt ütött végre Egerre a szabadulás órája. Buda vára 1686-ban szerencsésen visszafoglaltatván a bitorló töröktől, lassanként az ország egyéb részei is megtisztittattak az ellenségtől. Eger a következő év végén menekült meg a török igától, nem véres ütközetek, hanem huzamosb ideig tartó ostromzár folytán, melynek következtében a török várőrség kiéhezve, erőben s ellenállási tehetségben megtörve, végre kijelenté, hogy a szabad elvonulhatás föltéte alatt átadja a várat. Minek hire Budára eljutván az Egert ostromló hadsereghez elküldetett Pusztabonyák István Jézustársulatabeli atya, s rendtartományi főnöke nevében fölkérte a hadsereg parancsnokát, gr. Karaffa Antal tábornokot, hogy Egerben jelölne ki a társulat számára alkalmas helyet, hol rendkáz és iskolák emeltethessenek. A törökök 1687-ki dec. 17-én kivonulván Eger várából, s az a királyi hadak által másnap tüstént elfoglaltatván, a hálaadó isteni tisztelet megtartása után még ugyanaz nap kijelölt a királyi hadvezér — egyetértésben a jelenlévő Fischer Mihály szepesi királyi kincstári kormányzóval — két tért, melyek közöl az egyiket a Jézustársulatabeli atyák tetszés szerint választhassák. Pusztabonyákon kivtil még két más atya volt jelen, t. i. Khinel György s Perizhoff Ignác, mindketten az ostromló sereg tábori lelkészei, ezek szemügyre vették a kitűzött helyeket, melyeknek egyike az akkori város közepén, Egerfolyó partján s a vár közelében feküdt, a másik pedig a város nyugati szélén s a körfal szomszédságában mintegy 2—300 ölnyire az erődtől. Mindkét téren több török házikó s egyegy török imaház állott. A Jézustársulatabeli atyák jól megvizsgálván és számbavevén mindent, szerencsés tapintattal az utóbbit választók, mint mely nagyobbszerü épületek emelésére s kertek szervezésére elég tágas — mintegy 3500 négyszög őlnyi, — minden oldalról hozzáférhető, vizártól mentes — s olyannak méltán tekintetett, mely a vár netalán újabb ostromoltatása esetén beállható bajoknak kevésbbé vagyon kitéve, mint amaz, mely a tt. Minorita atyáké lett. Választásuk helyességét fényesen igazolta a város azótai továbbfejlése is, melynek következtében az általok kiszemelt hely annak körülbelül középpontjára esik, majdnem egyenlő távolságban a város mostani végső pontjaitól. E hely birtokába tehát tüstént bevezettettek s abban 1690-ben királyi határozat által is megerősítettek a Jézustársulatabeli atyák. Jézustársulatának föntebb nevezett tagjai a királyi hadakkal együtt elvonulván, tartományfőnöki rendelet következtében 1688 elején, mint a megállapított missio — vagy hitkíildéri állomás — első személyzete, meg- jövének Egerbe Podl Kelemen és Bellusi Ferencz atyák, s a telkükön álló török imaházat templommá alakítván, melynek fölszerelésére Kollonits Leopold, kalocsai bibornok-érsek, a sz. mise áldozat bemutatásához szükséges készleteket, gr. Karaffa tábornok 500 r. frtot, Kőrber Fülöp, egervári élelmezési tiszt pedig egy kis orgonát ajándékozott, továbbá egy török házat magok számára lakhelyül, úgy a hogy, berendezvén, megkezdők tüstént a sz. mise áldozat naponkénti bemutatását, s Isten igéjének hirdetését prédikációk, és hitoktatásokban. Első szükségeik födözésére fölöttébb jó szolgálatot tett a fentemlitett bibornok-érsek, azon rendelkezése által, hogy az atyákat megbízta a törökök elvonulása után itt maradt szegény árvák és más szükölködők, ideiglenes menhelyének szervezésével, s e célra bőkezüleg oly segélyt nyújtott, hogy abból ápoltjaikon kívül magokat is fentarthaták, s rögtönzött ápoldájokhoz oly világi felügyelőt állíthatónak, ki templomjokban az éneklészi tiszt teljesítésére is alkalmas vala. Ez Balogh András volt. Tisztelettel jegyezzük föl nevét; mert ő volt Eger újabbkori tanférfiainak őse. Tudniillik az ápolda rövid idő múlva Béesbe helyeztetvén át, Balogunk azzal bízatott meg a Jezsuita atyák által, hogy a társulat telkén levő egyik török házban a helybeli gyermekeket oktassa; s csakhamar oly szép számban gyülekeztek köréje a kis tanoncok, hogy kívánatosnak tűnt föl, vajha magok a Jézustársulatabeli atyák vehetnék át a tanítást, mi azonban most még nem történhetett ; mert a két hitküldér annyira el volt halmozva egyéb fontos teendőkkel, hogy arra sem idő, sem erő nem jutott. De az atyák számát sem lehetett szaporítani, minthogy eltartásukra most még hiányzott az anyagi tehetség. Mert noha az egri határban számukra kijelöltetett s birtokukba adatott négy kisebb-nagyobb darab szőlő, több darab szántóföld és kerttér; de mivel ezek részint műveletlen földek, részint teljesen elhanyagolt állapotban voltak, egyelőre inkább tetemes költséget okoztak, hogysem jövedelmet hoztak volna nekik. S igy állott a dolog a Borsod megyében fekvő nyárádi és aranyosi birtokokra nézve is, melyeket Nagy János — a török idők után első egri plébános — figyelmeztetésére, mint a Jezsuiták rozsnyói rendházához tartozó
