Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1860
31 ékes liliomai az Imrék, Margitok, s a jótékonyság kegyes angyalai az Erzsébetek? s nem e föld adta-e a vizet,, melylyel mimagunk Isten fiaivá s mennyország örököseivé mosattunk; s nem e termi-e a kenyeret, mely Jézus testévé- és abort, mely Jézus vérévé válván, lelkünket táplálja az örök életre? Oh igenis, mi jól tudjuk, mi vonz minket e honhoz, miért szeretjük oly hőn, oly kimondhatlanúl e haza földjét, melyben nyugosznak dicső őseink áldott porai, mely táplálja velünk együtt kedves véreinket, szeretett honfitársainkat, s melyen mimagunknak is nemcsak élnünk és halnunk, hanem még egy más, egy még szebb és kedvesebb, mert örökre boldog hazát megszereznünk kell is, lehet is. Megszerezhetjük pedig ezt azon igaz, valódi szeretet által, melylyel Istent ugyan mindenek fölött, embertársainkat pedig miként minmagunkat szeretjük, s a mennyire tehetségünk terjed, mindnyájával jót teszünk, szem előtt tartva a nemzetek apostolának példáját, ki nemzettársait soha nem tudván feledni, még a távolban is kegyesen gondoskodott róluk, (V. ö. Ap. csel. XXIV. 17.) s a szeretet azon rendje és egymásutánja szerint, melyet ugyanő egyik levelében e szavakkal érint: Míg időnk van, cselekedjünk jót mindenekkel, fökép hittársainkkal, (Sz. Pál a Galat. 1. VI. 10.) — mikből érthetjük, hogy, noha mindenkit kivétel nélkül szeretnünk kell, mégis hitsorsosink, vérrokonink s honfitársaink tevékeny szeretetünk közelebbi tárgyaiként tekintendők, mint egyébmások. — Jelmondatunk tehát a szeretet nagytörvényét köti szivünkre, folyton ezt tartván szemeink elé: Szeressed Istenedet, s érette és benne szeressed felebarátodat, szeressed hazádat. Egyébiránt hogyan felelhetünk meg e fölséges jelmondatnak, még világosabban megfejtik nekünk azon dicső alakok, melyek zászlónkat ékesítik: — tudniillik hogyan kell Istent s minmagunkat helyesen szeretnünk, legjobban megtanulhatjuk szent Alajostól; és hogyan kell Istent és hazánkat szeretnünk, megérthetjük szent I s tv án, első királyunktól. — Szent Alajos, tudván, hogy nem lehet két urnák eleget tenni, hogy lehetetlen Istennek és a világnak egyszersmind szolgálni, a kettő közötti választás pillanatában elhatározá, Istennek szolgálni, nem pedig a világnak, s minthogy, szent János szerint, minden, ami a világban van, a test kívánsága-, a szemek kívánsága- és az élet kevélységében áll, (Sz. Ján. 1. lev. II. 16.) hadat üzent e háromnak; — megzabolázta a testet, megfeszítvén azt az ő indulataival és kívánságaival, (Sz. Pál a Galat. 1. V. 24.) öntagadás-, sőt sanyargatásteljes életet élt, és lön, — nézzétek ott az ékes liliomot, — lön az ártatlanságnak, a szent tisztaságnak, a szűzi szemérmességnek példányképe s a serdülő ifjúságnak tündöklő példája; — megfékezte a szemek kívánságát, önkényt lemondott a születésével nyert gazdagság- s kincsekről, s mint szegény szerzetes, lön társa a szegény Jézusnak; — legyőzte az élet kevélységét, másnak hagyta az öröklött fejedelmi koronát, s lön engedelmes alattvalótársa a kereszt halálaiglan engedelmes Istenembernek. Keresztény Ifjú! tanuld meg tőle, hogy a tisztaság erénye végetlenül többet ér, mint összevéve mindazon öröm és gyönyör, mit a világ adhat; buzdulj követni ártatlan életét, tanuld korlátozni féktelen indúlataidat, tanuld becsülni a szerény és becsületes egyszerűséget, tanuld szeretni s gyakorolni az alázatos engedelmességet, és, ha netalán vétkek súlya nyom, tanulj te, a bűnös, tőle, az ártatlantól penitenciát, s megtanultad tenmagadat helyesen szeretni. És szent István?Elmondjam-e mit tett e választott edény Istenért, Hazáért? minek mondanám, fennen hirdeti nagytetteit egy nyolcszázados történet, hirdeti egy ország, hirdeti ős Eger is. De még is, legyen szabad kérdenem : ki alkotta honunkat rendezett keresztény állammá? ki szerezte annak szép címerébe — nézzük ott zászlónk tetején, — annak födiszét, a kettős keresztet ? ki eszközölte, hogy koronánk fölött a legszentebb jel ragyog? 0, a legjobb fejedelem kész vala minden munka- és áldozatra, melyet tőle e hon java követelt; ő, a lárigbuzgahnú apostol, nem rettegett semmi fáradalomtól, hogy népét a valódi boldogság kutforrásához elvezesse, s meg is nyerte Istennek e hont és e honnak Istent; — hogy nem vagyunk polgárzatlan vad nép, hogy nem ülünk a pogányság sötétségében és a halál árnyékában, (Sz. Luk. ev. I. 79.) Isten után neki köszönhetjük. Kell-e több? Oh kétségkívül eléggé indokolja ez őseink szűnni nem akaró bánatát: Hol vagy István király, téged magyar kíván; (Egyházi ének sz. Istvánról.) eléggé indokolja a nyolcszázados tiszteletet, melyet, illő és méltó, hogy iránta mi is megőrizzünk. De hogy méltókép tiszteljük öt, kövessük, nyomdokait a kötelemhüségben, kiki állása szerint; kövessük öt az áldozatkészségben Istenért, Hazáért, s főleg őrizzük meg gondosan e hithideg, e hittelen, sőt hitellenes korban azon nagy kincset, melyet általa Atyánktól, Istentől öröklöttünk, az egy igaz üdvözitö hitnek megbecsülhetetlen kincsét, és éljünk a szerint, s akkor leszünk méltó üai e legdicsőbb Honatyának, méltó honfitársai e valóban legnagyobb Magyarnak. De nézzük csak mit cselekszik ö ? — Keresztény Ifjak! Szent István nemcsak Atyát szerzett e honnak, az élő Istenben; gondoskodott ö Anyáról is, s föltalálta azt a Szeplőtelen Szűz Máriában, kit életében hőn tisztelt, halálában pedig pártfogóul választott azon ország számára, melyet ő rendezett, intve bennünket szóval és
