Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1860
bold. Szűzről cimzett iváni apát, az egri fökáptalan éneklőkanonoka s érseki helyettes hajtá végre a fentemlitett napon, számos és diszes hivösereg jelenlétében. 10 órakor teljes segédlettel bemutattatott a vérontásnélküli áldozat, mely alatt az egri fő templomi kar s a gymnasium énekkara fényes sikerrel közremükődének ; utána megáldatott a zászló, mire a gymnasium igazgatója által alkalmi sz. beszéd tartatott; ezt követte az ünnepélyes körmenet, élén a 16 diszöltözékes ifjútól környezett zászlóval, e körmenet alatt zengé az énekkar az ez alkalomra szerzett s Zsass- kovszky Ferenc fő templomi karnagy, s gymnasiumi énektanár úr által hangjegyekre tett zászlószentelési éneket; végre elénekeltetett a hálaadó ének s ünnepélyes áldás adatott. Az egyházi ünnepély után a gymnasium népes énekkara elhelyezkedett a tanintézet temploma s a ciszterci társasház közt fekvő diszkertben, s az oda és eléje sereglett ünnepélyi közönség jelenlétében elzengte a S z ó z a t o t, nehány ártatlanul vidám dalt s egy indulót. A ciszterci szerzet által adott ünnepi lakománál, melyen képviselve valának Eger összes tanintézetei tanáraik- s a gymnasiumi növcndékség 12 tagja által, poharak emeltettek s áldás kivántatott azon férfiakra, kiket Isten arra választott, hogy kér. kath. Egyházunk híveit széles e világon, hazánkban és fömegyénkben kormányozzák, úgy azon férfiakra is, kiknek kezébe tette le a Gondviselés hazánk sorsát és boldogságát, — poharak emeltettek ünnepélyünk főpapjára, a gyöngélkedése miatt az ünnepélyben részt nem vehetett zászlóanyára, a zászlónak fentemlitett nemeskeblü jótevőire, s végül az ünnepély kezdeményezőire, gymnasiumunk lelkes ifjaira, hogy valamint korban, úgy bölcseségben s kedvességben Isten és emberek előtt mindinkább növekedjenek. — A délesti istentisztelet alatt az ünnepély tárgya, a zászló, diszöltözékes ifjaktól környezve ismét a templom közepén pompázott, s annak végével a zászlószentelési ének elzengésével fejeztetett be az ünnepély. — Az ünnepély történetének kiegészítésére s egyszersmind emlékül a szív- s lélekemelő ünnepélyre az igazgató által mondott egyházi beszéd ideiktattatik. Hallgassatok engem, mert boldogok, kik megőrzik az én utaimat; — figyel mezzetek az én oktatásomra, hogy bölcsekké legyetek, — igy szól Isten Lelke Példabeszédek könyvének VIII. része 32. 33-dik versében. Mélyen tisztelt gyülekezel! Ájtatos keresztény ifjak! A kér. kath. anyaszentegyház istentiszteletében valamint minden történelmen alapszik, úgy minden nemcsak ész- és természetszerűnek, hanem egyszersmind mély jelentésűnek bizonyodik. Ez áll névszerint inai ünnepélyünk tárgyáról, a zászló ról is. Tudniillik ha kérdené valaki : miért vannak templomainkban zászlók, melyekkel különben leginkább a harcmezön találkozunk, kérdésére nem lenne nehéz felelnünk. Mert hiszen ha a zászlónak ott van helye, hol többen ugyanazon célra szoktak egybegyülni, helye van egyházainkban is, hová sokakat egy és ugyanazon szent cél, Isten imádása és dicsőítése gyűjt össze; — és ha a csatatér emberei között, hol harc és diadal forog fenn, megtalálja szerepét a zászló, ép oly jól illik az a keresztények gyülekezetébe, kiknek élete s feladata oly sokban hasonlít amazokéhoz. Tudniillik ha a katonának hivatása ellenséggel harcolni és győzni, épen úgy harc o- lás e földön a keresztény emberélete is; (Jób. k. VII. 1.) harcolás a test, a világ és a gonosz lélek ellen; harcolás azon különbséggel, hogy míg amaz földi hazáért, hervatag babérért küzd, a keresztény, jó harca dí- jaúl, az örök élet hervad hat lan koszorúját nyeri. (Sz. Pál Kor. irt 1. lev. IX. 25.) S ha még hozzáadjuk, hogy sok harc, Isten nagyobb dicsőségéért vivatván, mintegy istentiszteletté vált, a kereszténynek szellemi harca pedig a nyilvános istentiszteletben nyeri legfeltűnőbb kifejezését: könnyen megérthetjük, miért gyűjti az egyház és a harc- mező ugyanazon jel alá övéit. — Ha továbbá kérdjük a történetektől, mióta használtatnak zászlók? A legrégibb időktől, — ezt nyerjük válaszúi. Ám üssük fel Mózes IV. könyvét, hol negyedfél ezer év előtt történtekrőlsnévszerint azon szent harc- és egyszersmind nagyszerű szent menetről van szó, melylyel negyven évi vándorlás után Isten választott népe az ígéret földére oevonult, s im ezt olvassuk ott: Izrael fiai közöl mindenik saját zászlójával táborozzon a szövetség sátora körül, atyai származása s jele szerint. (Móz. IV. k. II. 2.) Tehát már Izrael fiai éltek a pusztában jelekkel, melyek a zászlókat elöképezték, — s valamint ők, úgy a pogány nemzetek is használtak zászlóféléket harcaikban, melyeket isteneik- s hazájokért vívtak, igy: az egyiptomiak és perzsák, a görögök és a romaiak. Roma első királya, Romulus, hadijelül rúdra kötött szénacsomót használt, melyet később egy kéz, majd sas vagy valamely istenség szobrocskája váltott fel; azonban a tulajdonképi
