Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1859
9 láthatlanul, mert a lemez azon helyei, melyek a fénynek leginkább kitétettek kiváló sajátságot nyertek a higany gőzök sűrítésére, az ilyen helyeken a legfinomabb részletekben a higany leverödik, holott ott, hová a fény nem hatott, a higany sem fog hatni. Az állandósitás után tehát midőn az ily helyekről az ezüstiblacs (Silberjodid) lemo- satik ezüst tükröt látunk, a kép világos részei pedig higanyporral vonvák be. A lemezen a kép az által lesz látható, hogy a higanynyal bevont helyek a rájok eső sugarakat mindenfelé szétszórják, a változatlanul maradt helyekről pedig mint fénylő ezüst tükörről, szabályosan csak egy irányban verődik vissza a világ. Ha tehát a lemezt úgy tartjuk, hogy a szabályosan visszaverődött világ a szemet nem érinti, akkor a setéiben volt, s igy a világ hatásától ment, ezüst részeket egészen feketéknek látjuk, a higanynyal borítottak pedig inkább, vagy kevesbbé fehéreknek látszanak a higany mennyisége szerint. V. Állító képek üvegre és viaszkos vászonra. — Egy állitó kép közvetlen előállítása első pillanatra lehetetlennek látszik; mert a fény által érintett helyek megfeketednek és így tagadó képet hoznak létre. Ha az ember, hogy egy fénykép természetéről tiszta fogalmat szerezzen, ezen kérdést intézi magához : honnét származik tulajdonkép ezen feketeség ? úgy ezen kérdésre csak ez által felelhet, hogy a fekete föstanyag az ezüstben rejlik, mely fölötte finoman elosztott állapotban fekete színnel bír. Mert, hogy az ezüst finom elosztás által homályosabb szint vehet fel, már kitűnik az ezüstoldatba dobott réz által nyert ezüstüledékből, mely ámbár nem éppen finoman van elosztva, mégis szürke színben jelenik meg. Könnyen felfogható tehát, hogy ha az ezüst kiválása papírtömeg, fehér- nye vagy collodiüm által történik, az elosztás finomsága hasonlíthatlanul magasb fokot ér el; és igy a szürke szín egész a feketéig fókozható ; valamint az éreny is legfinomabb elosztásban tökéletes fekete port képez. Azonban úgy látszik, högy a'fekete szín nem szükségképeni következménye a finom elosztásnak; minthogy az üledék a kezelés módja szerint szürke, sőt még fehér szint is vehet föl. Tagadó üvegképeknél a homályos helyek soha sem tökéletes feketék, hanem a fehér helyek ellentiségé- ben csak úgy tűnnék föl, ha az ember a képet fehér papírra fekteti, vagy pedig a tiszta ég felé tartja. Ha pedig az ember a tagadó képet fekete papirra teszi, úgy, mint állitó kép fog megjelenni; mert az üveg a tulajdonképeni árnyhelyekén semmi ezüstöt sem vett föl és igy átlátszóságát megtartotta, az alzat fekete szinét szabadon átbocsátja; míg a valódi világos helyek szürke ezüstüledékkel fedve, tehát átlátszóságuktól megfosztva a fekete alzatot átvilágítani nem engedik, és igy azok ellentiségében világosan jelennek meg. E szerint a tagadó vagy állitó üvegkép jellege egyedül az alzat fehér vagy fekete sziliében alapszik ; csakhogy közönségesen a kép tagadó jellegben fehér alzaton erősebben jelenik meg, mint ellenkező esetben. Ezen észlelésekből tűnik ki az állitó üvegképek lehetősége. Hogy' erősen feltűnő képet nyerhessünk, csak attól függ, hogy a lerakodott vagy leülepedett ezüst ne fekete, hanem lehetőleg világosszürke színt nyerjen, hogy a fekete alzaton fehérnek látszassék. — Ezeket előre bocsátva, menjünk át a dologra. 1. A sötét kamra oly módon helyeztetik el, hogy a személyek vagy tárgyak lencsék adta képei a sötét kamra hátulsó részén levő, homályosra köszörült, üvegen élesen, s ha az üveg tökéletesen köszörült, szinezve (colo- rirt) mutatkozzanak ; vagyis a lencsét gyúpontba kell állítani, ezt a nagyobbszerü gépeken csavar segélyével kell keresni ; á kisszerűeken maga a gép ide s tova hordozása által lehet többszöri gyakorlat által feltalálni; azért célszerű a fényképésznek, hogy a kép tisztaságát jobban szemlélhesse , a kamra hátúlsó részét s magát fekete vagy legalábbJjarna színű lepellel befedni. — Itt megjegyzem, gyakorlati téren előjöhet azon baj, hogy a homályos üveg eltörik, s rögtön nem kapható; szükség esetén e bajon ideig óráig így lehet segítni: a sötét kamrába megkivántató nagyságú solin vagy tükörüveg metszetik, ez az alább leirandó módon collodiuinmal leöntetik, s ezután ezüst fürdőbe mártatik,. s ezen folyadékok azon megszárítatnak ; ez által az üveg a képeket élesen adja, mi által itt is va- lósúl az ismert közmondás igazsága : „Jobb valami, mint semmi.“ — Személyek levevésénél figyelni kell az arcra, főleg a szemekre, hogy ezek legerősebben, és pedig a homályos üveg közepe táján látszassanak. Minél közelebb vitetik a kamra a leveendő személyhez, vagy tárgyhoz, annál nagyobb leend a kép ; minél távolabb, annál kisebb. — Ha valamely személyt vagy tárgyat nagyobb mérvben akarunk levenni, gyakran megtörténik, hogy erre a lencsék kerete kelleténél rövidebb, ily esetben a kamra kettős szekrénye szükség szerint kihúzandó. Ha a leveendő 1" nem élő személy hanem tárgy, például táj, olajfestvény, szobor stb. volna, a tárgylencsére ezen esetben — V1 átmérőü fénygátak (diaphragma) alkalmaztassanak; ezek által a nyert képek élesebbek és életteljesebhek; de ez az élő személynél nem alkalmazható a hosszas ülés kellemetlensége miatt; mert, mint alább látni fogjuk, a fény2
