Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1858
y Hogy a föld magvát ily nagyobb súlyú egyedek halmaza képezi, erről — ha az előzményekből fejlő okadatos következtetés nem volna elegendő, — teljesen meggyőz bennünket a föld aránysulyának újabb időkben történt pontos meghatározása. Ugyanis: Számos helyen történt földtani vizsgálatok alkalmával kiderült: miként a föld felsőbb rétegeinek szilárdabb kőzetei is legfeljebb csak 3,0 aránysulylyal bírnak (annyiszor nehezebbek egy hasonló tömegű tiszta vízmennyiségnél); mig ellenben a fenebb említettem ingák, a Cuolomb-féle forgó mérleggel tett kísérletek, valamint Reich legújabb pontos mérései szerint a föld közép tömörsége vagy aránysulya5,44-re számíttatott. Ez alapos számításokból következtetve könnyen átláthatjuk, hogy akkor, ha a föld belzöme, illetőleg magva, csak oly súlyú ásványegyedekből volna képződve, minőkből a felsőbb rétegek, a fajsuly e kiáltó aránytalansága nem léteznék. Azon ellenvetés: miért találtatnak tehát a föld alsóbb rétegeiben az említetteknél sokkal csekélyebb súlyú ásványmenetek, mig ellenben a felsőbbek is tartalmaznak nagyobb súlyú csoportokat? e tekintetben nem állhat fenn; mert Arra, hogy ugyanazon fajú ásványok egyesült rétegekké fejlődjenek, nemcsak nyugalmas alakulási helyzet, de az is szükségeltetett, hogy a folyállapot hoszabb ideig tartson. Az elsőt azonban megakadályozák az anyagok sebes körforgása, úgy az érintkező alkrészek működése által eléidézett zavarok, forrongások; mig a második meggátlására a gyorsan bekövetkezett folytonos kihűlés, de különösen ennek egyenlőtlensége, mint szinte a még híg állapotban maradt számos alk- részeket tartalmazó, s e szerint terjedelmesb és sulyosb légkör által gyakorolt jelentékeny nyomás, voltak hatalmas befolyással. A föld magvának képződése által meglévén az alap, most már az ezt körülhullámzó gőzkörből kihűlés és vegyület következtében újólag kifejtett anyagok (az ős hegységek alapjaiban eszközlött földtani kutatások alkalmával talált rétegek után Ítélve valószínűleg égvények s földnemüek — Alcalien und Erden —) e központra települvén, és ott a külröl reájok ható hideg következtében megkeményedvén, képezék az első réteget: a föld első alapkérgét. H ogy az ujan alakult kéregbur fölületére a föld izzó magva oldólag nem mükedhetett annyira mint ellenkezőleg szilárdulására a kihűlés: könnyen meggyőződhetünk, ha egy izzón folyó fémtömeg jege- cülését vizsgáljuk. Itt ugyan is azt tapasztaljuk, hogy mig az anyag fölülete a külső hüslég következtében csakhamar kérgesül; belseje még mindig izzón folyó állapotban van, és sokkal későbben szilárdul. Az uj réteg a földmagvát bevonván, annak további gyors kihűlését megakadályozá; mig ellenben a kül légkörét elősegéllé. Ily eredmények után ugyanis a föld első kérgét körül özönlő lég a melegség kisugárzása, ezáltal . az alkrészek összehúzódása, uj képletek alakulása sat. következtében mind térfogatában, mind tömörségében csökkenvén, gyorsabb kihűlése következett be. Az uj rétegek s alakulatok most már a föld első kemény rétegére hulltak. Itt azonban még oly hőfokra találtak, mely azokat nagy részben újra feloldá, s mig a sulyosb testek csekély mennyiséggel egy uj kéreg alapját veték meg, addig a föloldottak ismét a légkörbe szálltak, mely körülmény a képződések hirtelen egymásra következtében nem csekély akadályul szolgált. Mig ez által némileg a légkör kihűlése ellensulyoztatott az első kéreg folytonosan veszté melegét, s mindinkább erősbülve képesült arra, hogy fölületére uj települeteket fogadhasson. — 9 — 2
