Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1858
19 A földfelület tengerei, tavai, folyamaiban sat. összegyűlt viz leginkább a légalakban fölszállt, de cseppalakban újra visszatért vizekből nyeritáplálékát. A vizek, eső, az olvadt jég s hó nagy része a rétegek likacsain át azok beljébe vonul, de minthogy a felsőbb képletekben old-hőfokra nem talál, a vizaránytan (Hydrostatik) elvei szerint alkalmas helyeken mint forrás újra a felüleletre tör. Egyébiránt sok kőzet lazább összetartása, gyöngébb szerkezete, vagy számosabb repedései következtében nagyobb mennyiségű vizeket tartalmaz belsejében, melyek, ha azokat kivált vízhatlan réteg borítja, csak akkor jöhetnek a fölszinre, ha e réteg mesterséges úton megnyitlatik. Ezen alapszik a legelőször Artois francia tartományban alkalmazott, s innen nevezett artesi kutak fúrása, mely találmány az ipar és földművelés előmozdítására nézve nagy haszonnal bir. A vizek azon többi része, mely sem a földbe nem szivárog, sem állati vagy növényi lápul nem szolgál, sem mint gőz a légkörbe nem vegyül, a tavak, folyamokból mintegy közös mederbe, a nagy tengerbe foly, útjában a felső rétegekre mindenhol és változatosan működve. „Lassuviz partot mos“ szól a közmondás. A folyóvizek, bár mily kisszerűek, halk vagy gyorsabb haladásukban nem kis mennyiségű merev anyagot hordnak el magukkal ágyaik feneke, és széléről, melyeket ismét máshol telepítnek le. Némely ásványokat ismét feloldanak, s midőn folyásukban oly rétegen futnak keresztül, melynek a föloldott anyaghozi vegyvonzereje nagyobb a vizénél, azt maguktól elbocsátják, mi által azon rétegek uj vegyképletté alakulnak. Minél tovább halad a viz, medre annál jobban tágul s mélyebbül, ez által folyása is csendesülvén. Ily esetben az elhordott anyagok sulyosb része lerakodik, zátonyokat, később szigeteket képez, minőket nagyobb vizekben számtalant tapasztalunk. A mint a folyamok végpontjukhoz, egy nagyobb folyó vagy tenger torkolatához közelednek, folyásuk gyorsasága lankad, s már ekkor az apróbb homokkövet, és iszapot sem bírván, azoknak csak egy részét adják át a nagyobb vizeknek, mig főmennyis^ök mintegy a torkolat középpontján hoszu vonalban terül el, s a folyót villaalaku ágakra osztja. Ily iszaptelepek Deltáknak neveztetnek, mely földképleteknek a Ganges, Nílus, Rajna, Duna, Rhone sat. számos példáit mutatják föl. Az által, hogy az ily deltaképletek a tengerekbe mindig mélyebben vonulnak, gyakorta egész földterületek, melyek amazok partjait képezik, fölszabadulnak az elözönléstől. llerodot Alsó-Egyptom létezését egyenesen a Nílus dellaképletének tulajdonítja. Holland s Belgium egy része szinte több folyam delta- torkolatának köszönheti, hogy a viz régen el nem borította. Ott, hol a deltaképlet kezdetét veszi, a viz medre rendesen igen sekély, s a hajózásban nagy vigyázatot igényel. Oly folyamok, melyek nagyobb esőzések, hó s jégolvadás következtében időszakonként megerednek, és ez által roppant téreket elboritnak, a föld felső rétegeinek átalakításában, valamint mindenkor, úgy jelenben is, nem csekély fontosságú tenyezőkül állanak. A Nílus évszakonkénti jótékony áradatai, vagy, hozzánk legközelebb, a Tisza kiöntései östnere- tesek. Ily esetekben a föld felső kérgét mindenkor újabb üledéktelepiilet vonja be. Vegytiszta viz a természetben nem létezik. Ha az eső- és hóviz némileg megközelíti is azt, a földdel egyesülve e tulajdonát elveszti, s c szerint általában minden viz befolyással van a földrétegek átalakítására. 3*
