Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1857
Gyermeki kar. Könyeznénk; de hogy öntsön az könyeket, ^ Ki érdemid virágira vet szemet ? > Ki látja szent erényeid, jóságod, $ Mely úgy körülölel minket, s Mint fürjet a rengő aranykalászok! j Honnét hoztad ezt a drága levegőt, { Édest, szentet, szivet lelket éltetőt? | Mely ha fuval, szinte zeng a tanoda, » S lesz az egyház s honszerelem i Leggyönyörűbb, legifiabb temploma. } A romokon épitél uj világot, S most itt hagyod, itt hagyod — és nem szánod? 0 várj addig, várj addig, míg homlokán Szép menyasszony-koszorűként Kivirít az érdcmlett zöld borostyán! Vagy ha elinégy, — oh vidd hát el a lelkünk, Vidd el szivünk, hálánk és hű szerelmünk; Ne maradjon minekünk csak e szent köny, Mely harmatként szállt szemünkbe, Mivel a nap, a te fényes napod jön!
