Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1857
Ilf Értesítés a tanodáról. ÍN agyban és kicsinyben, testületeknek éppen úgy mint családok- és egyeseknek életében nem ritkán találkoznak az ellentétek, kezet nyújtanak egymásnak a szélsőségek; a nagy és ritka szerencsét érzékeny csapás váltja fel, az édes öröm mámorából tengernyi fájdalomra ébredünk. Erzé, tapasztald ezt azon tanintézet, melynek egy évi élet-mozzanatait kívánják rajzolni ez igénytelen sorok. Még alig hangzott el városunk örömzaja, ott díszlett még ünnepi pompában a tanári karnak lakhelyül szolgáló zárda, lakóinak örömét tolmácsolva azon ritka szerencse fölött, mely Egernek September 4-kén Ö császári apostoli királyi Felsége legmagasb látogatása által osztályrészül jutott; még ott lebegtek zárdánk s templomunk homlokzatán a száznyi zászlók, az öröm és diadalnak, azon diadalnak jelvényei, melyet sziveinkben kegyes Fejedelmünk ült; még lobogtak kertünk rácsozatán s templomunk erkélyén az ezernyi fénylángok, azon gyermeki szeretet tanúi és jelképei, mely kebleinket Felséges Urunk és Atyánk szentelt személye iránt hevíti; még zengette nyelvünk szivünknek, egyházunk fejedelmi Fia s jóakaró Barátja iránt transparentünkön kifejezett e jó kivánatát: aMICVs bénf.VoLVs sponsae fILII DeI et ConIVX aVgVsta VÍV ásít ! s már-már teljesedöfélben vala rajtunk: Defecit gaudium cordis nostri, versus est in luctum chorus noster; cecidit namque corona capitis nostri; propterea moestum factum est cor nostrum, ideo contenebrati sunt oculi nostri. Már ingadozott, s rövid időn csakugyan porba hűlt Zirc koronája! Alig múlt el egy hét, s ily tartalmú tudósításnak kelle szétküldetni a hazába: Nagyságos és fötisztelendö Villái Ferdinand zirc-, pilis- és pásztói cisterci Apát, a jeles Leopoldrend vitéze, s a veszprémi és székes-fehérvári szent székek Tanácsosa folyó sept. hó 13-kán élete 74-dik, apátsága 32-dik évében a haldoklók szentségeinek buzgó vétele után, elnyugodott az Úrban. Hült tetemei sept. 16-kán kisértetnek az örök nyugalom helyére; ugyanakkor tartatnak érette az engesztelő áldozatok. Nyugodjék békében ! Zirc, 1857-diki sept. 14-kén. Az egri gymnasium tanári kara mélyen érezve a csapást, mely öt e halálozás által érte, s hálára tartván magát kötelezettnek azon jeles elhunyt iránt, kiben a cisterci Rendnek, melyhez tartozik, érdemdús Főnökét, s a tanintézetnek, melyben működik, szives jóltevöjét tiszteié, a September 26-kán tartott előkészületi tanácskozmány- ban egyhangúlag elhatározá, a megholtért ünnepélyes gyász-istentiszteletet tartani, mely October 13-kára, mint a halálozás hófordalati napjára, tűzetett ki. Elkövetkezvén e nap, az összes tanuló ifjúság jelenlétében az igazgató teljes segédlet mellett bemutatá érette a vérnélküli áldozatot; mialatt a tanári kar 11 tagjai ugyanazt tevék a mellékoltároknál, a gymnasium éneklökara pedig meghatólag zengé a jól betanult halotti szent énekeket. Libera és Absolutio után egybegyülekezett az összes tanári kar és gymnasiumi növendékség az intézet egyik tágasb teremében, hol az igazgató gyászbeszédet tartott, melyet, minthogy a boldogultnak rövid életrajzát tartalmazza, örök-emlékül egész terjedelmében ide igtatunk.
