Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1856
18 válalkozók nyerészkedése s a bámuló tömeg mulattatása tárgyául szolgáltak, a nélkül, hogy jelentékeny tudományos hasznot hajtottak volna. E tekintetben némi kivételt érdemel Biot és Gay Lussac (1804 aug. 24.) és később (sept. 16.) csak Gay Lussac által a legnagyobb ügyességgel és biztossággal, csupán tudományos vizsgálatok végett tett léghajózás, melyben Gay Lussac Chimborasso hegy csúcsánál 333 párisi öllel magasbra emelkedett. Hogy a léggolyók mindekkorig komoly célokra nem használtathattak, ennek főoka azon körülményben rejlik, hogy fekmentes iránybani kormányozhatásuk egészen hatalmunkon kívül van és leszen is mindaddig, míg a léggolyókat a gőzhajók módjára önmozoghatási tehetséggel ellátni nem sikerül. Egy esetleges tünemény 179í-ben Galvani*) orvost Bolognában a villanyosság új és legérdekesb ágának, az ugymondott galvanismusnak teremtésére vezette. De ennek tudományos történetében nevezetesb korszakéi azon idő tekinthető, midőn az elmés Volta a szinte nevéről ismeretes oszlopot feltaláld. A vegytan ez által a testek állományának elemzésére előbb nem ismert, s a leghatékonyabb eszköz birtokába jutott. Davy, Berzelius, Faradai s több mások ügyes kezeiben Volta oszlopa a legbámulatosabb eredményeket idézte elő, u. m. a vizet elemeire (éleny- és könenyre), a sókat aljakra és savakra felbontotta. A galvánképészet is csak annak köszöni léteiét, valamint legújabban a hazánkfia, Pan tocsek orvostudor által feltalált üvegnyoinalok aranyozása s ezüstö- zése is. — Davinak tulajdonítható az úgynevezett galvánfény feltalálása is. Midőn ö sikertelen reményében, hogy galvánfolyam által a szenet gyémánttá, tiszta szénenynyé, változtassa, 2000 elemű óriás láncának zársodronyai közé meghegyesítelt szeneket tett, az egymással érintkező szenek izzásba jöttek, és szemmel alig kiállható fényt eredményeztek. Az izzó széncsúcsok több hüvelyknyire valának egymástól elválaszthatók, köztök pompás fényív képződött és oly hő fejlett ki, melyben az éreny felolvadt, s a gyémánt elillant. Ezen galvánfény világításra ajánltatott, mely célból Jacobi 1849—ik évi december folytán Petersburgban kísérletet is tett 185 Bunsen-elemmel, s fénye oly erős volt, hogy a légszesz világítás egészen elhomályosodott mellette. Ezen fény használtatik nagyobb városok színházaiban is némely előadásoknál, pl. a ,Próféta1 című dalmű fényes kiállításánál. Ezen világosság erejét utóbb meghatározni is ügyekezett Fizeau és Foucault, a napvilágának erejével hasonlítván össze, de ez nem hozott kielégítő eredményt. Bunsen vizsgálódásai után állítja , hogy 48 elemből álló galvánfolyam világitó ereje egyenlő 572 stearin gyertyáéval, vagy 63 légszeszes argandi lámpáéval; 200 elemmel pedig oly világ állítható elé, mely fölér 2025 stearin gyertyáéval és 500’ távolra az apróbb Írást is el lehet olvasni mellette. Ezen csekély számú évek alatt a delejesség is nagy elhaladásokat tett. A különféle körülmények, melyek az iránytű elhajlására és lehajlására hatnak, végre némi szabatossággal megállapittattak. Innen némi tapasztalati törvények hozattak le, melyek a föld különböző részeire terjedő delejes befolyás változásait jelölni látszanak. A villanyosság és delejesség közötti hasonlagosságmár régen sejtetett; de Oersted kísérletei kétségkivülivé tevék azt. Arago és Ampér e e szakban éles belátásuk és fáradhatlan buzgalmuk által az utókor háláját érdemlék ki. Faraday pedig felfódözéseiben tovább menvén, a diamagnetismust ismerteié meg; az ehhez szükséges készületet pedig Böttger, német természetbúvár, mutatta fel először a tudós világnak. A Gálvánféle hatás, delejes erővel különfélekép összelve, a legkülönösb s legmeglepőbb tényeket eredményezi a villany távírdában, a természettan ez ágának egyik legfontosabb eredménye s a természet buvárlat e hervadhatlan koszorújában. A nélkül, hogy a villanydelejes távírdák történeti vázlatának hosszadalmas előterjesztését céloznám, csak *) Ezen tudós férfiú azon tapasztalást tévé, hogy a bőrükből kivetkeztetett békák, melyek dolgozó teremének villanygép-asz- talán valának hátulsó lábaikkal mindannyiszor vonaglásba jöttek, valahányszor a fővezetőből szikra csalatott ki, ha ezen időben valaki hegyes fémeszközzel a békákhoz közelitett. Ha ekkor Galvani a tünemény okát kitalálja, mit a villanyoszlásból könnyen kitalálhat vala, a villanytan több tizeddel hátramaradt volna mostani kifejlődésétől; de ő az okot az állati villanyosságban keresvén, a tudományosság nagy nyereségével, ilynemű kísérleteit a békákkal tovább is folytatta, hogy kedvenc elméletét megalapítva szemlélhesse, és iparkodék a légköri villanyosságnak a tüneményrei befolyását meghatározni. Az elkészített békákat réz-sodronyhoz kötve, vasrácsra akasztá, és szinte vonag- lásokat vön észre, midőn a sodronyt a vashoz érteté. Volta Sándor paviai tanár Galváni kísérleteit ismételvén ennek véleményét az állati villanyosságra nézve helytelennek nyilatkoztató, és sajátszerü kísérletei következtében megmutató, hogy két különnemii fém — Galváni kísérleteiben réz és vas — kölcsönös érintkezésük által ellenkező nemű villanyállapotba jonek, s a békák felhozott vonaglásait fegyverzett palack módja szerint eszközük, — mely oknál fogva azon különnemii fémek, melyek leinez-alakban a kísérlet alá vetett állatok izmaira s idegeire alkalmaztattak, fegyverzeteknek, a két fegyverzetet összekötő fémsodrony pedig ébresztőnek nevczteték. E két tudós férfiú neve örökítetett az által, hogy az általok föltalált érintésseli villanyosság Galvani-, vagy Voltaféle villanyosságnak is neveztetik. Volta kísérleteire vízszintes oszlopot készíte; de később ennek függélyes állást adtak; azonban sem egyik sem másik meg nem felelvén a célnak, újkészületekről gondolkoztak a természetbúvárok. Sükerült is annak tökélyesbitése. Grove, Daniel, Bunzen, Smee, legújabban pedig Jedlik, pesti egyetemi tanár, új galván-telepeket állítottak össze, s az utóbbi fel is mutató találmányát a párisi mükiállitásban, hol, dacára annak, hogy a szállítás alatt több lényeges részeiben megrongálva juthatott csak oda, nagy tetszést aratott.
