Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1855
a — ß volna. Néhol ugyancsak alacsony szókra is szükség vagyon, melyek bár más hclyüü illetlenek , mihelyt helyükön állanak, azonnal odaülök. Többek közt a tudom igéből köznépiesen összevont tóm Faludi Ferencz egyik idyllébe odaillőleg így adaték az otromba Mopsus nyelvére: Valamit, nem tóm mit, mondtak végezetre. Többiben az aljas szokást a szók elharapásában vagy helytelen megtoldásában is találhatni. Mit még vers- irói szabadságul sem kell elfogadni; ugyanis a költő nem azért költő, hogy nyelvet rontson; ám a költői beszédnek minden másnál szebbnek kell lenni; kevésbé lesz pedig az, ha a versmüben szók vagy ragok csonkíttatnak vagy toldatnak, például csonkítás, midőn a ban, ben, marasztó rag helyet ba, be beható rag tétetik, mit hiányjel sem teszen jóvá; sőt inkább azon jellel nem akarva is azt vallaná-be a versiró, hogy hibázott. Szokásban van a köznépnél még a hoz, hez közelítő rag z> betűjét is elhagyni. Mit láthatni egy hexameterben is így: „És megfogta karát, s a népet sírAo vezette.“ Éltek ezen szabadsággal Csokonai és Farkas Károly is. llyesre azonban Vörösmarty, Horvát Endre, Czuczor s más jeleseink annyi ezer meg ezer hexametereik- s másnemű mértékes verseikben sem szorultak. A csonkításokat a köznép nemcsak a ragoknál, mint: azér, azért helyett, m a g a m é r , két garasér, mereü, merőül helyett; hanem a szók végén'máshol is használja. Ezeket irói nyelvbe alkalmazni Ízléssel nem lehet, hacsak a népies költeményekben nem, vagy ott, hol mezei vagy alsó osztálybeli embereket beszéltetünk. Nézetünk szerint ugyan a népi modort sem kellene minden kiejtései szerint Írásba felvenni, különben is hatalmában állván a színésznek, szavallónak vagy éneklőnek a kiejtést kellő modorosán adni. Tanácsos egyébaránt a népélet jeleneteinek is csak szépét javát alkalmazni irói munkába. így körülnézőnek kell lenni a népies modor kezelőjének, nehogy ügy szólván a mezei virággal a gyomot is általültesse. A szók kitoldására nézve méltó megjegyezni, hogy nem minden toldás felesleg. Ha megengedjük is, hogy, például, némely tájszokás szerint azt, ezt helyett aztotat, eztetet hibás toldással mondatik, a z t a t, eztet inég sem tartathatik hibásnak, mivel ez nem egykét vidék őgyelgő szokásában fenekük, valamint ötét, enge m et, tégedet is. Az ily toldásoknak valódi okszerüségök van, mint Révai is megjegyzé: geminata ad em- phasi m. Tovább, habár hibás pedig helyett a köznépies pedigt ele n, több lan len képzővel toldított határozók helyesen alakítvák, mint: aliglan, napiglan, ismétlen, megintlen, valamint miglen is. A lan len ezekben különös jelentőséggel bír, mint Révainak egyik tanítványa állítá: „Mikor azt mondjuk, holtomiglan, addigiam, erősen (erösílöleg). szólunk : sane usque ad mortem meam ; eousque sane. — így az ik képzővel nagyobb rámutatás okáért bővített melléknevek sem hibásak, péld : szebbik, dicsőbbik, jobbik, vadabbik; csakúgy mint: egyik, másik, hatodik; holott vagyon: egy, más, harmad, hatod is. Mostanában, hajdanában, szinte használhatók. A szók szabálytalan nyújtása csak oly hiba, mint az említett csonkítások és rendetlen toldás. Leginkább a rimelőkön és mértékes versirókon szokott erőt venni a kísértet, miszerint nékem nekem, vélem velem, bé be helyett fölkaroltassanak; felszabadíttatott a versmérö még a merész szónak merész helyetti használására is. Azonban ki azt tartja szemei előtt, hogy ha valami beszédnek, úgy mindenek fölött a költőinek szépnek kell lenni, bizonyosan nem szeplözendi-be müvét olyakkal, miket még Verseghy is kikerült. Van módja a magyarnak szavait és szórendét többfélekép változtatni, még sem szőrül arra , hogy bármi feszes versalakban, habár Sonetto legyen is az, rósz képzésű szót szőjön-be, mire legfölebb is az szolgál hamis tekintélyül, mivel úgy is mondják (habár csak a Csereháton is). így csúszott be valamikor az esik (pluit) ige helyett az é s s több rendetlenségek. A versiró különösen ha maga iránt nem eléggé kérlelhetlen, sokféle nyelvfoltokkal tarkíthatja müvét, úgy hogy az nem szép nyelvnek, hanem nyelvbeli ingatagságnak lesz példánya, mikor péld. már nekem, már nékem, már vélem, már velem, már é s ige, már esik, már b e, már b é jönek-elö. És ha még arra is felszabadítjuk a versméröt, hogy helyes elemzésre nem ügyelve, úgy nevezett verselési könnyebbségért lesz helyett 1 e s s z is jó , noha így ragozni képtelensé g (ám akkor : tessz, vessz, szinte jó alakítások) úgy költőktől nem tamilunk nyelvet. Szinte a verselő kisértetbe jöhet a köz szokásban dívó magyar dagesek használására is , így: keresse, kedvesse, szép rímet adnak, valamint tavaszsza, fogyaszsza, könnye, özönje, köszönje, és: Oh gyöngéd angyali könnyük, mi szép esése a hexameternek! csakhogy könnyük könyük helyett hamis hang. Tudjuk mi különbség a könnyű: levis, és a künyü vagy köny: la cry ma, között.
