Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1854
9 koroltam, ismétlés útján fülinelegíteném mind azt, mit a szók és nevek fölosztásáról, a főnevek neméről, számáról és eseteiről előadtam. Ezután megismertetném növendékeimmel a többi ragozást ilykép : Fiaim! ha a magyarban egy főnevet megtanultatok ragozni, ez által tudjátok ragozni a többit is, mert a magyarban csak egy ragozás van. De a latinban ez nincs igy ! A latinban 5 ragozás van, és a latin főnevek közöl némelyek tartoznak az 1-sö, mások a 2-dik vagy 3-dik, 4-dik 5-dik Decl-ra. Akarjátok tudni, hogy valamely főnév melyik Declinat-ra tartozik ? Mindjárt megmondom. Az 1-sö Decl-ra tartoznak azon főnevek, melyek a Genit-ban ae-val végződnek. Mely nevek tartoznak az 1-sö Decl-ra? Aqua ae melyik Decl-ra tartozik? hát Mathias ae? mért az 1-söre? Honnan tudjuk meg, hogy valamely főnév az 1-sö Decl-ra tartozik? így mennék át a többi 4 ragozáson, példákban gyakorolván őket, míg a gyöngébbek is könnyen kitalálnák, hogy valamely főnév melyik Decl-ra tartozik. Azután álmennék a 2-dik Decl-ra, és növendékeimet arra jól megtanítván, mennék a 3-ikra 4-ikre sat., mindenütt megtartván azon módot, melyet követtem az 1-sö Decl-nál; figyelmeztetvén őket különösen a 3-ik Deci. Génit, fontosságára, segítvén őket a hasonló esetek kiemelésével és egyéb utasító szabályokkal, példaűl: az egyes sz. Accus., — kivévén a semleges neveket, — mind az 5 Decl- ban m-mel végződik a több. Accus, s-el sat. Végre párhuzamba állítanám mind az 5 Decl-ot, és szemlét tartanék fölöttük növendékeimmel, összehasonlítván: mely esetek egyenlők vagy hasonlók egymáshoz; de kivételt a semleges három hasonló eseten kívül sehol sem tanítanék, hanem folytonos összehasonlítások, megkülönböztetések közt begyakorolnám az 5 Decl-ot növendékeimmel enmagam, úgy intézvén hozzájok a kérdéseket, hogy azok folytonos ismétlésül szolgáljanak az előbbiekre; mert ha valahol, úgy az alaktanban jelszóül lehet fölállítani e kettőt: gyakorlás, ismétlés! Hogy mindezt igazi keresztény szelídség- és türelemmel kell tennünk, ezt említeni is fölösleges; különben a helyett, hogy az ifjú kezdőnek nehéz útját simítanék, türelmetlenségünk által minmagunk súlyosbítanék a kezdet nehézségeit, a kedvet lehangolnék és a sikert veszélyeztetnök. 3. Végezvén a ragozásokat, észrevétlenül visszamennék a melléknevekre, ismétlöleg kérdezvén növendékeim egyikétől: mi a név? mi a főnév? „Jó ló“; melyik a fő-, melyik a melléknév? Ki tudná megmondani, micsoda esetben van ez „jó ló“? mért a Noinin-ban? hogy mondanád ezt ki Accusat-ban? jó lovat! hát Dativ-ban? s többes számban? Lássálok fiaim! míg ezen főnév „ló“ esetenként változott, mellékneve „jó“ változatlan maradt, mert így kívánja azt a magyarnyelv természete. Ámde a latinban ez nincs így! A latinban a melléknév ugyanazon esetbe és számba tétetik, melyben főneve van; sőt mert a latinnyelvnek nemei is vágynak, azért a melléknevet ugyanazon nembe is kell tenni, — miként ezt fentebb már láttátok, — melyben főneve van, példaú! : „jó ló“ sat. Ámde hogy a melléknevet azon esetbe tehessem, melyben főneve van, szükséges a melléknevet ragozni. Ugyan melyik Declinat-ra tartoznak a melléknevek? Mielőtt e kérdésre felelnék, szükséges némelyeket előrebocsátani. Mint fentebb hallottátok, a melléknévnek 3 végzete van, u. m. bonus, a, um; pulcher, a, um; acer, is, e, sat. De nem minden melléknévnek van 3 végzete; vágynak melléknevek, melyeknek csak 2 végzetük van, példaűl: brevis, e. Ha ily melléknév valamely főnév mellé kerül, a him- és nönevekhez az 1-sö végzet, a semlegesekhez a 2-ik végzet tétetik. Micsoda nemű szó ez „vir“ férfiú? Tedd mellé ezen melléknevet mitis, e, szelíd, melyik végzetet választod ? mért az 1 —sőt ? hát e mellé „mater“ anya, melyik végzetet teszed? mért ismét az 1 —sőt ? háté semleges mellé „ternpus“ idő, melyik végzetet? mért a 2-at? Sőt vannak a latinban melléknevek , melyek csak egy végzetüek, s tehát akár him, akár nő, akár semleges főnevek mellé kerülnek, mindig azon egy alakban használtatnak, mert nincs több végzetök, példaűl: felix, is sat. Végzetre nézve tehát 3 részre osztatnak a melléknevek, t. i. sat. Ezután megmutatnám növendékeimnek, miként ragoztatnak a melléknevek, visszavivén azok ragozását a főnevek ragozására. Begyakorlásnál előbb egyenként ragozlatnék minden nemű végzetet, azután szoktatnám őket egyszerre minden végzet ragozására, utóbb főnév mellé alkalmaznám a melléknevet, és a főnévvel együtt ragoztat- nám, nem kímélvén az írásbeli gyakorlatot sem! — Nehogy pedig az ifjak a melléknevek ragozásában tévútra vezettessenek, ez alkalommal röviden megjegyezném, hogy az egy végzelű melléknevek az Ablal-t rendesen e v. i-vel, a több. Genit-t ium-al képezik; a kétvégzetii melléknevek pedig, és a 3-ik Decl-ra tartozó három végzetüek az egyes Ablat-t i-vel, a több. Genit-t ium-al képezik, — mellőzvén a melléknevekről minden egyéb kivételt. Végre összeszedném egy egészbe a melléknévről tárgyaltakat, és begyakorolván azokba növendékeimet, — a melléknév— 2
