Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1854
5 végrehajtója. Innen származik azután az előmenetelt annyira gátló nyelvészeti mechanismus, midőn az alaktan, valamint a számos szókötési szabály is minden szabályozó elv nélkül tárgyaltatik, és a könyvnek holt betűi szerint irgalom nélkül betanultatik a szegény tanuló által; valamint másrészt, midőn szakadatlanul fordítanak a növendékek a nélkül, hogy a mondatnak alkatrészeit és azoknak egymáshozi viszonyait ismernék, avagy tanulnák ismerni. Menynyire megromlanak az ifjak ily mechanikus nyelvtanítás által, azt legjobban ki lehet számítani onnan, mily óriási erőt kell kifejteni annak, ki az ily ifjakat bajukból ki akarja gyógyítani. Mert az ifjak elméjébe történt első benyomás igen hatalmas lévén, azt elmázolni, és a ferde taktust megszokta elmét újra rendezni igen nehéz munka, sőt ha a baj megrögzött, többnyire lehetlen. Legszomorítóbb következménye pedig az ily mechanikus eljárásnak az, hogy nemcsak egyeseknek, hanem ha több helyen uralkodik e métely, és egyéb tanulmányokra is kiterjed, a nemzet tetemes részének gátolja és visszaveti tudományos fejlődését. íme ezek a nyelvtanításban előfordulni szokott nagyobb hibák röviden fölemlítve következményeikkel együtt. Mondhatná valaki: a fő hibák ugyan kimutatvák, de kérdés: hogy lehet ezen hibákon segíteni ? Szerintem az segíthetne ezen hibákon legjobban, kinek sikerülne gyakorlatilag megmutatni a módot: miként kell, vagy lehet, —kikerülvén a nevezett hibákat, — a latinnyelvet legsikeresebben tanítani. Ámde: Quis est hic, et laudabimus eum ? Ki ne emlékeznék azon régi közmondásra: Incidit in Scyllam, qui vult vitare Charybdim? De hát mit tegyünk? Soha se vállalkozzunk ? Sőt inkább minél többen; mert annál bizonyosabb a nyereség! És én részemről ezen föladatnak megoldásához, mennyire azt a hely szűke engedi, tüstént hozzáfogok, eszméléssel kisért tapasztalataimra támaszkodván, és azon közmondásra: ki mer, nyer ! Eljárásom nem lesz egyéb, mint egyszerűen kimutatni, miként tanítanám a latinnyelvet. Mesterségem pedig abban fog állani, i-ször hogy ügyesen vegyítsem a theoriával a praxist; 2-szor hogy kimutassam az annyira szükséges fokozatos haladást. — Isten velünk! 1. Latinnyelvre akarván tanítani kezdőket, kezembe veszem a kézikönyvül használandó latinnyelvtant. A nyelvtanok első lapjait közönségesen a betűismertetésre, helyesolvasás- és Írásra vonatkozó szabályok foglalják el. És ez igen rendén van; mert egyik nyelvtanítási tapintat abban rejlik, hogy a kezdő a betűket megismervén, tanuljon mindenek előtt helyesen sót könnyen olvasni. Kívánatos volna ugyan, hogy az ifjak, midőn az elemi iskolákból a tanodába lépnek, helyesen, könnyen tudjanak latinul olvasni; sajnos, hogy az olvasási könnyűséget itt amott az anyanyelven sem bírják; legyen bár mint, a latinnyelv tanárnak első és mulaszthatlan kötelessége, biztos tudomást szerezni magának, valljon növendékei birnak-e helyesen és könynyen latinul olvasni; és ha nem, ennek tanításához tüstént hozzá fogni. Hogyan fogja ezt a tanár megkezdeni ? talán a nyelvtanban foglalt helyesolvasási szabályokat fogja értelmezni, és növendékeivel betanultatni ? Egy betűt sem a szabályokból! hanem fölütteti a könyvet azon lapon, hol az olvasási gyakorlatok vannak; és mert a magyar ajkú gyermek a látin betűket már a magyarból ismeri, tüstént megkezdi velők az olvasást. Ekkor ha oly ifjúra talál, ki helyesen olvas, tüstént okát kérdi helyes olvasásának; egyes esetekről átalános szabályokra emelkedik, melyekre a további olvasásban hivatkozik; úgy szinte olvasás közben kérdést intéz növendékeihez a betűk fölosztásáról: mi a hangzó? mással hangzó? miből áll a kettős hangzó? sat.; ha pedig a növendék még helyesen olvasni nem tud, akkor adandó alkalommal maga a tanár adja elő olvasás közben az egyik vagy másik betűre vonatkozó utasításokat, fölir a táblára hasonló eseteket, fölhív minél több növendéket, min- deniktől okát kérdezi a feleletnek, figyelmét mindenre kiterjesztvén, és a legcsekélyebb hibát is megjavítván. így folytonos olvasás útján gyakorolja növendékeit mindaddig, -míg a gyöngébbek is helyesen olvasnak. Midőn a tanár ezt eszközölte, akkor oda fordítja figyelmét, hogy növendékei könnyen is olvassanak. Mire nézve a fölvett olvasási gyakorlatot ö maga olvassa tiszta folyó hangon növendékei előtt, azután olvastat egyik- vagy másikkal folyó hangon, serkentvén őket példaúl e szavakkal: ki nekem jövő latin előadási órában ezen olvasási gyakorlatot tiszta folyó hangon el tudja olvasni, az nálam az olvasásból jeles leszen. így opportune importune megkísért mindent, hogy növendékei mindenek előtt helyesen és könnyen olvassanak. Míg a tanár a kezdőknél ezt nem eszközölte, addig a nyelvtanban tovább ne menjen, különben mindjárt kezdetben elhibázta; mert az ifjú mindaddig bizonyos tartózkodás- és idegenkedéssel van a tanúlandó nyelv iránt, míg az olvasásban akadályokra talál. Ellenben nem kis önérzet és bizalom támad az ifjúban, ha már jól tud olvasni. Ezt ha eszközölte a tanár, elmondhatja egész önérzettel, hogy a nyelv- tanításban az első biztos lépést megtette, habár a könyvből eddig még szabályokat nem tanúitatott is! A helyesolvasás után következik a helyesírás. A tapasztalás bizonyítja, hogy sokan az ifjak közöl, habár különben helyesen olvasnak is, helyesen írni nem tudnak. Fölhívnék tehát növendékeim közöl néhányat, és leíratnám
