Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1853

utóbb irányzott hatásnak egybevágónak kellvén lennie, jónak látjuk az elemi hittanitás vezér-elveit mintegy dió héjba szorítva ide igtatni, annál is inkább, mivel azokból egyik-másik kevés módosítással a’ későbbi hittanitásnál is alkalmazható.

Valamint átalában minden hitoktatásnak, úgy különösen az eleminek is első elve ez: Úgy közöltessék az ige, úgy adassanak elé a’ hit' szent igazságai, hogy a’ keresztény élet’ egy és fő czélja — az egyesülés a’ megtestesült Igével, Jézus Krisztussal — a’ mennyire az tanítás által eszközöltethetik, eléressék. A tanításnak tehát kezdettől fogva gyakorlatinak kell lennie.

Az igazságok, melyek a’ keresztény hit-oktatásnál természetesen a' keresztény hitezikk- és erkölcstanból mentendők, azon mértékben és kiterjedésben adandók elé, a’ mint ezt a’ tanulók felfogása és fokozatos fejlődése megkívánja. Az elemi hittanitásnak tekintélyes férfiak nézete szerint két tanfolyamra kellvén osztatnia, Gruber Ágostonnal a’ nagynevű catechetával úgy tartjuk, hogy az első oktatás alkalmával a’ még gyöngécske tanulóknak elég előadni: miszerint Isten mindenek teremtője, mindenek fölött jó, ’s hogy neki szeretetből tartozunk engedelmeskedni; továbbá hogy Isten mindenütt jelen van, mindent lát és tud, még legtitkosabb gondolatinkat is, 's hogy megbünteti az engedetleneket; — hogy minden ember bűnben születik, mi miatt mindnyájunknak örökre el kellé vesznünk, ha Isten Megváltót nem igér és ad, ki megszületett Betlehemben, a’ három Bölcstől imádtatott, tizenkét éves korában a’ jeruzsalemi templomban megjelent, és a’ gyermekeknek fenséges példát adott. Ezek után eléadathatik Jézus megkereszteltetése, némely csodatételei, az, a’mit tanita az Isten- és a’felebarát iránti szeretetről, a’lélek halhatatlanságáról és a’ test feltámadásáról; végre az Üdvözítő szenvedése, halála, temetése, feltámadása, mennybemenetele és az anyaszent- egyház megalapittatása. — A’ második tanfolyamban röviden eléadandó a’ keresztény hit- és erkölcs-tan egész foglalatja, — a’ gymnasium első osztályában tartandó ismétlésre halasztván azon részleteket, melyeknek felfogására az ifjak még nem elég érettek.

Az elemi hittanitás útja és módja ugyanaz legyen, melyet Isten maga az ember nevelésénél, a’ kinyilatkoztatásnál követett, t. i. a’ tö r té ne t’útja. Tehát, például, mihelyt a’hitoktató az első tanfolyamban egyet-mást Istenről, az Atyáról előadott, egyszerűen beszélje el a’ világteremtetés’ történetét, miként az a’ szentirásban rajzoltatik, 's aztán ebből fejtse ki egész egyszerűséggel Isten’ azon tökélyeit, melyeket a’ gyönge gyermeki tehetség legkönnyebben felfog,’s melyeknek ismeretére gyakorlati tekintetben a’tanulónak legnagyobb szüksége vagyon. Hasonlag fejtse ki az ember teremtetéséről szóló történetből az ember természetét, méltóságát és rendeltetését.

Ha a’ hitoktató a’ hit’szent igazságait egyszerű és mesterkéltlen alakban ugyan, de egyszersmind mély komolyság- ’s méltósággal, főleg pedig azon szelíd és nyájas hangon adja elé, mely egyedül a’ szeretetnek tulajdona: akkor az isteni igazság, mint szent sugár hat be a’ gyermeki kebelbe, és az az utáni vágy, a’ bűn által elhomályosított isteni képmás’ tulajdonának c’ maradványa, mely a’ gyermek’ lelkében eddig még szunnyadóit, ’s mintegy arra várt, hogy az atyai tanító szeretetteljes szavai által felkeltessék, megragadja a’neki kinyilatkoztatott isteni igazságot, és elfogadja azt, mint legfőbb javát, mely után az ember’ szellemi része szakadatlanul sovárog, ’s melyben egyedül lelheti fel kielégülését.

Mindez ugyan a’ gyönge gyermekesénél még majdnem csak öntudatlan szellemi mozgalom, de még is hatalmas és eredménydússá válható mozgalom az, tűnjék bár fel jelensége még oly gyöngének. Az isteniek iránti szeretet, mely a’ gyermek szivében honol, a’ tanítónak azon szeretete által ébresztetik fel, melylyel ő a’gyermeki léleknek az istenieket hirdeti. És igy a’mily szeretettel hirdettetnek az isteniek, ugyan olyannal fogadtatnak azok. E’ szerint a’ szeretet lévén az élesztő és képező elem, nem kell feledni, hogy itt kétféle szeretet forog fen, t. i. az, mely a’ tanító- és mely a’ tanítvány szivében rejlik. A’ tanító feladata pedig oda hatni, hogy e’ kettős szeretet cgygyé olvadjon, valamint hogy az élesztő és képező elem is tulajdonképen egy, az egész fejlemény az ifjú saját szellemének müve lévén, csakhogy a’ tanító szellemének befolyása alatt. Tehát a’ vallásos irány és érzület ébresztése az értelem- és akaratban nemcsak külről